A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)
III. fejezet - Kutatottságuk - A délkelet-kiskunsági láperdők és fűzlápok vázlatos ismertetése
Egykori állapota: Kaltschmidt Ábrahám (1747) térképén, a szegedi városhatáron lévő egyik halom neve Mérgesi Strasa halom. Ez a Jász-Kun Kerülethez tartozó -akkor még lakatlan Mérges- szegedi határát jelölte. A városhatáron túl is folytatódó futóhomok vonulattól délre 3, északra 1, ÉNY-DK tájolású tó ábrája látható. A déliek a későbbi legelő Szeged felöli részének felelnek meg, az északi vízterület a mai láperdővel azonosítható. A kiskunhalasi „Füzest", mint topográfiai elnevezést először Bedekovich Lőrinc említi 1799-ben (idézi Tóth 1976) a Jászberényhez tartozó mérgesi birtok leírásánál. Mérges (Pusztamérges) ekkor: „Kis Kun puszta, melly a Districtusok neve alatt hivatik, fekszik 2 Mérföldre Halastul, határai ezek: Éjszakról Füzes, napkeletrül Kígyós, délrül Szegedi Kereset nevü puszta... " Közel fél évszázaddal később az I. Katonai Felmérés (1783, Col. XVI., Sect. 31) vízállásos helyként ábrázolja a jelenlegi Pusztamérgesi-láperdő területét. Mai állapota: Napjainkban itt tenyészik megyénk legkiterjedtebb füzlápja (Calamagrosti-Salicetum cinereae) és számottevő a füzliget (Salicion albae) területe is. A fás vegetáció keleti széléhez tekintélyes nagyságú gyepterület csatlakozik. A kettő együtt különleges tájképi értéket jelent. Jó vízellátású sásosait és kékperjés láprétjeit 1990 előtt a terület eltartó képességét meghaladó szarvasmarha állomány legeltetése veszélyeztette. Feltehetően ekkor tünt el a jelenleg helyi védettség alatt álló területről a szibériai nőszirom (Iris sibirica), melynek néhány példányát sikerült a környéken fellelni. Ugyanez vonatkozik a mocsári nőszőfüre (Epipactis palustris) is, melyből Fridrik Imre (2003) a környéken 5 foltot talált. Visszatelepítésük mindenképp javasolható. A mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris) több gyeptársulásban is előkerül, de sehol sem tömeges. A háborítatlanabb kékperjés foltokban a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), tőszáma 500 és 1000 közötti. Az Alföldön szórványos fehér zászpából (Veratrum album) 100 tő körüli állományt számláltunk össze. Az itteni zöldes szirmú változat megegyezik az ócsai lápban élővel. A fehér zászpáktól nem messze 5 tő szúnyoglábú bibircsvirágot (Gymnadenia conopsea) találtunk (Gaskó 2001). A növény Csongrád megyében kifejezetten kuriózumnak számít. A helyi védetté nyilvánítást követő időkben (1995 után) a túlzott mértékű kaszálás, a füzláp módszeres irtása, a magasabb térszintű részek beszántása és a helyszínen tárolt szénabálák károsítják a környezetet.