A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Semlyékes vonulatok

Aki látta már a Bácsboristai-rétet, továbbá az öttömösi és rúzsai Baromjárásokat, képet alkothat az egykori legelőkről is. A szóban forgó területek, meglehetősen mozaikos élőhelyek, melyeknek csak bizonyos részei tekinthetők homokpusztáknak. A kiterjedt laposokon, a túllegeltetés következtében, többnyire gyomosodó kékperjés láprétek (Succisio-Molinietum hungaricae ), vagy szikesedést jelző sás- és fűtársulások tenyésznek. Semlyékes vonulatok A semlyékes fogalmát kétféle módon lehet megközelíteni, az egyik leszűkítő, a másik kiterjesztő változat. Mindkettőt régóta használják, következésképp egyenértékű, történeti kategóriák. — A semlyékes fogalmának leszűkített változata Ebben a felfogásban a semlyékes teljes mértékben azonos a kékperjés lápréttel (Succisio-Molinietum hungaricae). Karácsonyi 1857. évi SzegedVárostanya térképén szerepelnek a „Tiszta Semly ék... Kaszálló, a Kaszálló Semlyék földek sok helyen (odalgos ?) Kaszálló vagy inkább legelő földek és Zsombékos Semjékek,, felíratok. Az ábrából egyértelmű, hogy a térképész a semlyék alatt a kékperjés láprétet érti. — A semlyékes fogalmának kiterjesztett értelmű változata Molnár Zsolt (3003) úgy fogalmaz, hogy „A „semlyékek" a buckaközök nedves részei, melyeket általában csak tavasszal és ősszel borít víz. " Ez a meghatározás mindenképp kiterjesztő jellegű, mivel a szóban forgó területeken több növénytársulás található. — A semlyékes fogalmának topográfiai és gazdasági szemléletű megközelítése A harmadik lehetőség az, hogy a semlyékeseket gazdasági egységként kezeljük, vagy —ami még ennél is nagyobb szabadságfokot enged— a topográfiai elnevezéseket vesszük alapul. A következőkben az utóbbi értelmezést használjuk. A már többször idézett térképekből (Ballá 1778, Buday 1814, Giba 1846), továbbá az I. és a II. Katonai Felmérés szelvényeiből kiderül, hogy a csatornázások előtti időkben, a kiskunsági homokhát délkeleti felében, a buckahátak közötti „teknőkben" kiterjedt vizes élőhelyek sorjáztak. Ezek sajátos egységeket alkottak, melyekbe az alábbi részek tartoztak: 17 buckaközi kismedencék, többnyire időszakos (ritkábban állandó jellegű) vízállásokkal, 27 a lefolyásukat biztosító időszakos erecskék, vagy vízáteresztő réteg, 37 és a rendszert lezáró többé-kevésbé állandó víztükrű tavak.