A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Kevesebb társulásból álló (viszonylag monoton) élőhelyek - Speciális élőhelyek

A környezetükre gyakorolt nagyon hatásuk hasonló, mint a széltörő erdősávoknak. Leghatékonyabban a több fás élőhely-típusból álló (pl. útfásítást, tanyafásítást, fás csatornapartot és dűlőutakat egyaránt tartalmazó) komplex élőhelyek részeiként hasznosulnak. Kevesebb társulásból álló (viszonylag monoton) élőhelyek —Ut-menti gyep sáv ok Csongrád megye tiszántúli felében az intenzív mezőgazdasági hasznosítás következtében a löszgyepek -néhány kiterjedtebb puszta zárványszerű szigeteitől eltekintve- az 1800-as évek végére az utak menti sávokba és a kunhalmok oldalaira szorultak vissza. A homokhát sztyepprétjeinek esetében ennél lényegesen jobb sors adatott, az elhagyatott utak szegélyei szolgálhatnak még meglepetéssel a kutatóknak. Ásotthalom-Rívón például egy dülőút-menti gyepsávban vészelték át az erdősítést, az egyhajú virág (Bulbocodium versicolor), a homoki kikerics (Colchicum arenarium) és a tarka sáfrány (Crocus variegatus) populációi. Az utóbbi két faj esetében ugyanezt tapasztaltuk a Felső-ásotthalmi és a Tanulmányi-erdőben is. Speciális élőhelyek —Víznyerő gödrök A víznyerő gödrök (vagy ahogy itt Szeged környékén nevezik ezeket az emberkéz alkotta kisméretű tavacskákat, kopolyák) kettős funkciót töltenek be, részben némely kétéltű és hüllőfaj számára párosodó és kifejlődési helyek, részben refugiumok. - 6. sz. kép A Csongrád megyei izolátum-hálózat élővilágáról meglehetősen keveset tudunk. Az első tanulmány, ami ezzel a kérdéskörrel foglalkozik, Csizmazia György (1991) tollából jelent meg. A szerző a Mórahalom környéki víznyerők gerinces faunáját (halak, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök) vizsgálta. Lényeges megállapítása volt, hogy „Tavasszal fontos szerepet játszanak a békapeték lerakásánál e iz.olátumok! " Hat éves megfigyeléseink alapján állíthatjuk (Gaskó 2002), hogy Asotthalom, Mórahalom, Rúzsa, Üllés és Pusztamérges térségében a mocsári teknős (Emys orbicularis), a vöröshasú unka (Bombina bombina), a kecskebéka (Rana esculenta) és a tavi béka (Rana ridibunda) állomány egy része, a víznyerőkben vészeli át a száraz, meleg nyarakat.