A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

II. fejezet - Fátlanság Kecskeméttől délre az 1700-as években

rekonstrukciós térképét) ezek kivétel nélkül buckaközi láperdők voltak, melyek a különféle kismedencékben alakultak ki. Mivel a homokhát mocsárerdeiben a gyöngyvirágos tölgyes (Convallario majalis-Quercetum roboris) a csúcstársulás, az itteni erdők minden bizonnyal tartalmaztak kisebb-nagyobb tölgyállományokat is. A Kiskunságban a konkrét vegetációtípus kialakulásában az éghajlati faktorokon alapuló, észak-déli irányú övezetesség mellett, meghatározó tényező, a domborzati viszonyokból adódó, nagyfokú mozaikosság. A megállapítás a nagyobb, és a kisebb területi egységekre egyaránt vonatkozik. (E témakört, jellegénél fogva, a különféle élőhely-típusok ismertetésénél részletezzük.) Fátlanság Kecskeméttől délre az 1700-as években Kecskeméttől délre füves, vagy futóhomokos buckák sorjáztak. A kietlen tájat csak nagyritkán szakította meg egy-egy kiterjedtebb bozótos, vagy „fás legelő" (lásd Bíró Marianna -1998- rekonstrukciós térképét). Ez egyben azt is jelenti, hogy a korábbi fásítások, minden felülről jövő nyomás ellenére sem bizonyultak eredményesnek. —A Jászkun Kerület elöljáróssága 1755-ben körrendeletet adott ki erdősítés tárgykörben (Fodor 1998). Mária Terézia Erdörendtartása 1769-ből való.— Kiskunhalason 1777-ben (Janó 1965), Kiskunmajsán 1780-ban megindult ugyan a telepítés (Fodor 1998), de ezek a csekély kiterjedésű erdőfoltok az összképen alig változtattak. A fűzlápokat és az apró láperdőket a korai térképeken (Ballá 1778, I. Katonai Felmérés 1783, Buday 1814) elég nehéz megtalálni. A (már akkor is apró) foltok az ábrákon egész egyszerűen beleolvadnak abba vizes élőhelybe, ahol kialakultak. Potenciális területeiket napjainkban a lápos réti talajok jelzik (lásd Pécsi 1989), de a fás vegetáció és a láp egyéb társulásai itt sem különíthetők el. A hivatkozott térképeken, Csongrád megye homokvidékein és a csatlakozó részeken, egyetlen természetesnek mondható fás vegetációt sem találunk. Ezt a tényt támasztják alá azok az adatok is, melyekre Szeged 1719. évi határösszeírásával kapcsolatban utaltunk.