A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

Függelék - Területleírások (1. sz. melléklet)

A terület rövid leírása: Egykori természeti kép (történeti adatok) Az I. Katonai Felmérés vonatkozó szelvényén (1783. Coll. XVI. Sect. 32.) jellegtelen, alacsony homokbuckás táj ábrája látható ezen a helyen. Mai állapota A terület jellege az elmúlt 200 évben alig változott, igaz a hajdani pusztának tekintélyes hányadát időközben felszántották, vagy erdősítették. Sajnos a megmaradt gyepek is egyre inkább veszélyeztetetté válnak. A nyugati széleken fenyőültetvényt (Pinetum cultum)a keletin nyarast (Populetum cultum) létesítettek. A felmérésekkel egyidőben (1997 után) megkezdődött a buckaközök építési törmelékkel és kommunális szeméttel való illegális feltöltése. A Bácsboristai-rét nevével ellentétben legelő. A nem túl nagy kiterjedésű pusztát egy sokáig parlagon hagyott, gyenge talaj adottságú homoki szántóföld kivételével, mindenütt telepített erdők határolják. A gyepen 1993 és 2000 között nem észleltünk számottevő legeltetést. Az hajdani nagy létszámú állatállományra csak a széltében elterjedt mezei iringó (Eryngium campestre), tövises iglice (Ononis spinosa), szamárbogáncs (Onopordum acanthinum) és farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias) utalt. A buckások kiemelkedő természeti értéke a génbanknyi mennyiségű homoki kikerics (Colchicum arenarium), valamint az ennél alig kevesebb homoki nőszirom (Iris arenaria) és agárkosbor (Orchis morio) állomány. Jellemző növénytársulásai az egynyári nyílt homokpusztai gyep (Brometum tectorum) és az évelő nyílt homokpusztai gyep (Festucetum vaginatae danubiale), de adnak növényzet nélküli foltok is. A juhok által (korábban) tarra rágott, vagy kitaposott foltokon apróbb homoksíványok alakultak ki, melyek az 1985 és 1993 közötti hosszú aszály éveiben állandósultak. Elég magas a homoki legelő (Potentillo arenariaeFestucetum pseudovinae) csillagpázsitos változatának (Cynodon dactylon facies) a részaránya. A buckaközökben (a túllegeltetés, továbbá a gyors kiszáradás következtében) a kékperjés láprétek jellegtelenek és erősen gyomosodnak. A pusztához délen kapcsolódó rontott akácosban (Robinietum pseudoacaciae cultum) tavasszal legalább 10.000 tő tarka sáfrány (Crocus variegatus) virít. A szomszédos ültetett szürkenyarasokban az utak mellett és az erdőszéleken került elő ez a növény. Az erdőtagok belsejében feltehetően a nyárfalevelek egyes fitoncidjai zárják ki a tarka sáfrány megtelepedését. (A kora tavaszi időpont miatt a lombkorona záródása indifferens.)