A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - A tudományos igényű alapkutatások korai szakasza (1895-1948)

A tudományos igényű alapkutatások korai szakasza (1895-1948) Az erdészeti célú és a specialisták által végzett alapkutatások egyértelmű elkülönítése, akárcsak a növényeknél, itt sem bizonyult egyszerűnek. Minden olyan cikket mellőztünk, amely az akác (Robinia pseudoacacia) kártevőit tárgyalta. Abból indultunk ki, hogy egy Amerikából betelepített fa növényvédelme kizárólag az erdészekre tartozik. Ugyanezt gondoljuk a táj- és területidegen fenyőültetvényekről is. A specialisták sorát Csiki Ernő (1924 és 1933 között az Allattár igazgatója) nyitja, aki 1905-ben „Csongrád vármegye bogárfaunája" címmel összegezte a területre vonatkozó valamennyi fellelhető adatot. Munkája (Csiki 1906) elsősorban Vánky és Vellay (1894) revideált tanulmányára épült. Helyreigazításai 6 fajnál ökológiai jellegűek, 12 fajnál rendszertaniak (téves határozások helyesbítése). Az általa közölt fajlista alig bővebb az alapműénél, de az átvizsgált terület lényegesen kiterjedtebb annál. Hiányoznak viszont a Vánky és Vellay (1894) írását oly értékessé tevő ökológiai táblázatok és megjegyzések. Igaz ebben a korban a többi faunamunkában sem találunk ilyen jellegű elemzéseket. A XX. század közepéig nagyon kevés a publikált adat, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy ekkortájt szüneteltek a kutatások. A kor két jeles szegedi zoológusa, Czógler Kálmán és Stiller Viktor is gyakran ellátogatott erre a vidékre. Intézményünk egykori munkatársa, Czógler Kálmán, Szeged város (akkori közigazgatási területének) élővilágát igyekezett felmérni. A terep- és a feldolgozó munkába esetenként bevonta szorgalmasabb tanítványait is. A Palicsi-tó környékét és a Szelevényi-erdőt nem számítva, legfőbb egy-egy kirándulás idejére merészkedett a városhatáron túlra. Természetesen, mint mindenkinek, neki is akadtak kedvenc állatcsoportjai. Nem a véletlen műve, hogy múzeumi munkássága idején (1917 és 1936 között) épp a bogarak (Coleoptera), a vízi poloskák (Heteroptera, Hydrocorisae) és a puhatestűek (Mollusca) példányszáma gyarapodott a legintenzívebben. Kézírásos bogárkatalógusából (Czógler 1920) kiderül, hogy az általa létrehozott „Szeged környéki bogárgyűjtemény" példányai az 1912. és az 1920. közötti évekből származnak. Rendszerezésük az akkoriban leginkább elfogadott „Etiketten für KäferSammlungen" (Konwiczka 1911) kartonjainak segítségével történt. A kézírásos katalógusban (Czógler 1920) talált bejegyzések között két elég gyakran olvasható ásotthalmi lelőhelyre bukkantunk, a bilisicsi nádasra és az Alsó-ásotthalmi erdőre. A Szegedi Városi Múzeumban a vízipoloskák (Heteroptera, Hydrocorisae) kutatásának hagyománya a tragikus sorsú Vellay Imréig vezethető vissza. Fajlistáját, minden lelőhelyi adat nélkül, a neves rovarász halála után, Abafi-Aigner adta közre (Vellay 1899). Czógler folytatta a vízi élőhelyek feltérképezését. A Palicsi-tó Hemiptera faunáját (Heteroptera, Hydrocorisae) még le tudta közölni (Czógler 1942), de 322