A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Növényevő bogarak (Phytophaga) - Cincérek (Cerambycidae)

Kétpettyes bengecincér Menesia bipunctata (Zoubkoff, 1829) -44. sz. térkép 44. sz. térkép A bengecincér (Menesia bipunctata) előfordulása az általunk vizsgált dél-alföldi területen A Délkelet-Kiskunság fűzlápjainak és láperdeinek jellegzetes cserjéje a kutyabenge (Frangula alnus). Ahol ez a növény nagyobb mennyiségben fordul elő, ott számítani lehet a kétpettyes bengecincér felbukkanására. Hazánkban más, kinevelési adatokkal alátámasztott, tápnövénye nincs. Az egyéb utalások, tehát a dió (Juglans sp.) -Bense 1995- és a fűz (Salix sp.) -Kaszab 1971- megerősítést igényelnek. A szóban forgó fák növényi inhibitor spektrumai annyira távol esnek a bengefajok hasonló paramétereitől, hogy az egy monofág, vagy sztenök oligofág bogárnál önmagában is kizáró ok lehet. A Menesia bipunctata előfordulása a Dél-alföldi Régióban (Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyék) egyelőre az alábbi 4 lelőhelyre korlátozódik: Baja (Kaszab 1971), Pusztamérgesi-láperdő, Kőrös-ér menti láperdő (Ásotthalom), Zsombói-láperdő. Kinevelése viszonylag egyszerű, begyűjteni lényegesen nehezebb feladat. Egyetlen példányt fogtunk, azt is fűhálóval. A többi imágót kizárólag elhalt faanyagból neveltük. A cincér a megtámadott ágak és törzsecskék vastagságát illetően bizonyos határokon belül flexibilis. A legvékonyabb tápnövény átmérője 3, a legvastagabbé 10 cm volt.