A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Ganéjtúró bogarak (Scarabaeidae)

Az Oniticellus pallipes nevü Scarabaeida különleges faunisztikai ritkaság. Endrödi Sebő (1956) szerint ezt a fajt csak „...a Dunántúl és a Nagyalföld néhány lelőhelyéről ismerjük. " A Kiskunságban mindössze egyetlen példányt fogtak belőle, mely a Bugac községhez tartozó Nagybugacról került elő (Ádám 1987). Az általunk gyűjtött mindhárom egyed szarvasmarha excretumból származik. Ezek a trágya csipesszel történt szétbontáskor, a keményebb „héj" alól bújtak elő, éppúgy, mint a mindenütt tömeges Oniticellus fulvusok. Lelőhelyük és gyűjtési idejük: Ottömös: Baromjárás 1976. 09. 1. (2 db), Ottömös: Baromjárás 1982. 09. 21. (1 db.). Az excretumokat homoki legelőn (Potentillo-Festucetum pseudovinae) találtuk. A sokfoltú ganéjtúrót, sporadikus előfordulása ellenére, meglehetősen sok írásmű említi megyénk területéről. Legkorábbi adatai a Fauna Regni Hungariaeben olvashatók (Kuthy 1897). Itt a bogár előfordulási helyei: Szeged, Horgos és Makó. Vánky és Vellay (1894) konkrét lokalizálás nélkül közli városunk környékéről. Csiki (1906) Szegedről és Hódmezővásárhelyről, Halász (1902) Makóról mutatta ki az Oniticellus pallipest. Az eddigi hivatkozásoknak az a közös sajátossága, hogy dokumentatív anyagaik megsemmisültek. Bizonyítékok nélkül, két merőben ellentétes munkahipotézis állítható fel, melyek: — Csongrád megyében a századfordulón (XIX/XX.), a sokfoltú ganéjtúró lényegesen elterjedtebb és gyakoribb volt, mint manapság. — Az irodalmi előfordulások önmagukban nem perdöntő értékűek, azok kizárólag megerősítő példányok birtokában fogadhatók el. A kétkedés „hatályossága" alól természetesen az idézett forrásmunkák sem kivételek. Czógler Kálmán (1912 és 1920 közé datálható), valamint Bodnár Bertalan (1892 és 1928 között keletkezett) tárgyanyagának átnézése után, mi az utóbbi változatot tartjuk valószínűbbnek. Az egykori gyűjtők által Oniticellus pallipesnek határozott bogarak ugyanis, kivétel nélkül Oniticellus fulvusok. Hasonló következtetésre juthatunk Endrödi Sebő (1957) kárpát-medencei Lamellicornia faunajegyzéke alapján is. A tanulmány a sokfoltú ganajtúrót az alábbi helyekről említi: Kalocsa, Makó, Szeged, Taksony, Őszöd, Sukoró, Tolna megye, Horgos, Magyarkanizsa, Ruma. A két Csongrád megyei előfordulás közül csak a szegedi alapul saját határozáson (következésképp létező bizonyító példányon). Makót a szerző irodalmi hivatkozásként említi.