A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Fűzlápok, fűzligetek cincérei

Ez a faj Kárpát-medencei endemizmus. Kialakulását és hazai elterjedését Gaskó (1979, 1982, 1997, 1999), Kaszab (1971), Kaszab és Székessy (1953), Merkl (1991), valamint Stiller (1934/b, 1935) írásai tárgyalják. Duna-Tisza közi (nem ártéri) előfordulásai a következők: Ásotthalom (Négyökrü zsombója, Atokházi-tőzegbánya), Csengéié (Templomhalmi semlyékes), Pusztamérges (Mérgesi láperdő). Tápnövénye a fehérfűz (Salix alba), az összes dél-kiskunsági példányt ebből a fából neveltük ki. Bár adatokkal egyelőre nem sikerült alátámasztani, a fűz légycincér valószínűleg más Salix fajokban is kifejlődik. Védetté nyilvánítása mindenképp indokolt lenne, javasolt természeti értéke példányonként 5.000 Ft. Az állat életmódjáról és állatföldrajzi paramétereiről további adatok találhatók a Stud. Nat 4. kötetében (Gaskó 2008) valamint a Vetyehát monográfiában (Gaskó 1999). Pézsmacincér Aromia moschata (Linnaeus, 1758) -41. sz. kép, 23. sz. térkép 41. sz. kép Pézsmacincér (Aromia moschata) Antal Tamás felvétele (2009)