A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Homok- és löszpusztai fajok

Helység Társulás Gyűjtési módszer Példányszám Bugac, Nagylegelő homoki legelő (Potentillo arenariaeFestucetum pseudovinae) növényzet nélküli talajról történő egyelés 12 Kelebia, Bácsborista zsályás-legyezőfüves sztyepprét (Astragalo-Festucetum rupicolae) tápnövény fühálózás 1 Szeged, Reptér löszgyep (Salvio-Festucetum rupicolae) tápnövény fühálózás 1 Székkutas, árokpart löszgyep (Salvio-Festucetum rupicolae) tápnövény fühálózás 1 Az irodalom a cincért a sziklafüves, déli kitettségü gyepek jellegzetes bogarának tartja (Kaszab 1971, Klausnitzer-Sander 1981, Kovács 1989, Medvegy 1987), ami az újabb adatok ismeretében az éremnek csak az egyik oldala. Elterjedése valójában jóval bővebb ennél. Kitenyésztéssel megerősített tápnövénye a sarlófű (Falcaria vulgaris) Kovács 1989-, de ennek akár tömeges megléte sem garancia az állat előfordulására. Megyénkben fokozottan veszélyeztetett. Kétpettyes virágcincér Vadonia unipunctata (Fabricius 1787) siniheptura unipunctata (Fabricius, 1787) - 38. sz. kép, 19. sz. térkép A kétpettyes virágcincér a szakirodalomban sokáig, mint xylofág állat szerepelt. Duffy (1957) a kökényt (Prunus spinosa) tartotta tápnövényének. Svacha és Daniiévski (1989) szerint lárvái a Knautia arvensis és a Scabiosa fajok földalatti részeiben (gyökérnyak, gyökértörzs?) fejlődnek. Lelőhelyeinken a hivatkozott virágok egyikét minden esetben megtaláltuk, és az imágókat (eseti kivételektől eltekintve) ezekről gyűjtöttük. Csongrád megye homoki erdeiben a szélesebb erdei nyiladékok mentén és a tisztásokon rajzik. Erdőspusztai környezetben, löszgyepeken (SalvioFestucetum rupicolae), löszlegelőn (Cynodonti-Poetum angustifoliae) került elő. Az állatot a Ruzsa-öregcsorvai semlyékesen is sikerült megtalálni. Itt a mélyebb fekvésű medence körül, jelentős kiterjedésű zsályás-legyezőfüves sztyepprétek (Astragalo-Festucetum rupicolae) húzódnak. A Tanaszi-semlyéken a nagyobb magaslatok biztosították megtelepedését.