A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

V. fejezet - Állatvilág - Néhány állatföldrajzi trend a nagyfutrinkák (Carabus – genus – ) formaköreinek és alfajainak elterjedése alapján

36. sz. kép Ragyás futrinka (Carabus cancellatus) nőstényei a Duna-Tisza közéről (felső sor) és a Maros hullámtérről (alsó sor) Antal Tamás felvétele (2009) Az új Carabus cancellatus formakör (alfaj?) a homokháton Ocsától délre a jugoszláv határig mindenütt előfordul. Izolációs zónája egy 15-20 km széles sáv formájában többé-kevésbé a flórjárások (Praemaricum, Crisicum) határához köthető. Ez esetenként alaposan leszűkülhet, sőt másodlagos okok (tájátalakítás) eredőjeképp akár hiányozhat is. Jó példa erre, hogy míg Dorozsma-Subasán, a Maty-ér medrében csapdázott Carabus cancellatusok a ssp. tibiscinushoz tartoznak, addig a szomszédos Dorozsma-Nagyszék és a közeli Balástya-Őszeszék ragyás futrinkái a már említett új kiskunsági formakörbe (esetleg alfajba) sorolhatók. A Kiskunság Tisza felé eső oldalán számolnunk kell a (korlátozott mértékű ?) géncsere lehetőségével is. A formakörök és az alfajok kialakulásához meglehetősen hosszú idő szükséges, ami azt jelenti, hogy az izolációs zónák megítélése szempontjából a folyamszabályozás előtti térképek legfeljebb orientáló jellegűek lehetnek. Ahol ezek az ábrák mégis jól használhatók, ott (mint esetünkben) okkal gyanakodhatunk posztglaciális kialakulása formakörre, illetőleg subspeciesre. (A kérdés eldöntéséhez további szempontok találhatók Gaskó (1999) könyvében.)