A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - Az első akáckorszakról

ről számol be (Magyar 1961). Az ő nevéhez fűződik az erdei fák gyökérfeltárásának meghonosítása is (Fibrás 1975). Kiss Ferencet 1886-ban nevezték ki az állami kezelésbe került szegedi erdőterületek felügyelőjévé. Amikor 4 évtizednyi munkálkodást követően 1925ben nyugállományba vonult, egy teljesen megújított, az adott termőhelyeknek megfelelő gazdasági erdőállományt hagyott utódaira. Nézzük meg, ő hogyan vélekedett minderről: „Nekünk Szegeden a szegedi erdőkben valósággal kincsünk van. A hajdani homokbucka vonulatokon, hol egymástól nagy távolban csomoros nyár meg másféle nyárjak közt lézengett a naptól tikkadt jószág, még árnyékot is alig találva, ma vegyes állabú, szép zárterdőink vannak, melyeket a tudás, szorgalom, ernyedetlen munka és kitartás varázsolt a homoksivatagba. Az állami kezelésbe adott erdők nemcsak ligetekké, de zárt erdővé varázsolták a mozgó, szélhordta homokokat, melyek jövedelmezőségükben is beváltak a múlthoz képest. " (Kiss 1914) Az első akáckorszakról A soproni születésű Krámer János György tábori orvos, botanikus 1739— ben a szárazabb termőhelyekre az akác telepítését ajánlotta. Ervelése szerint, az ilyen földeken a leghasznosabb fa az „egész Ausztriában közönséges akác, mely gyorsan nő és gyökérről, de magról is erősen szaporodik." (idézi Kaán 1939). Magyar Pál (1961) megjegyzése: Krámer írásaiból kiolvasható, „hogy botanikus létére 1730-ig Magyarországon még akácfát nem látott." Bár a javaslat idejekorán megszületett, e fafaj szédítő karrierjére Szeged birtokterületén közel 150 évet kellett várni. A nagy áttörés a XIX. század utolsó évtizedében és a XX. század első harmadában következett be. - 18. és 19. sz. képek - Az akác rövid idő alatt a városi erdők domináns fájává vált. Robbanásszerű térnyerését a Szegedi M. Kir. Járási Erdőgondnokság területén a következő statisztika érzékelteti (Kiss 1939): Evek Fafajok a Szegedi M. Kir. Járási Erdőgondnokság területén (k. holdakban) Evek akác nyár tölgykőris feketefenyő tisztás összesen 1887 422,7 3244,4 12,5 — 2714,8 6394,4 1915 4379,9 604,6 107,2 — 487,2 6458 A táblázatból az is kiderül, hogy az akácosok elsősorban a nyarasok (főleg a régebbi ültetésű csomorosnyár állományok) és az addig gyakorlatilag erdősíthetetlen tisztások rovására terjeszkedtek.