A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - Az I. Magyar Erdőtörvény (1879. évi XXXI. tc.) utáni időkről - A szegedi erdők állapota az I. Magyar Erdőtörvény (1879. évi XXXI. tc.) megjelenésétől, az erdőbirtok állami kezelésbe kerüléséig

A szabályozás talán leglényegesebb pontja az, amelyik kötelező érvénynyel előírja az üzemtervek készítését. Ennek a kitételnek köszönhető, hogy hazánkban végre elkezdődhetett a tudományos alapokra épülő fa- és erdőgazdálkodás. Az üzemtervek mérhető paramétereket tartalmaztak, elkészítésük a korábbiaknál mindenképp alaposabb felkészülést igényelt. A törvény a gazdálkodók többségét arra kötelezte, hogy (közvetlenül, vagy közvetett módon) erdőmérnököt alkalmazzon. A magasan kvalifikált szakemberek hatékonyabbá tették az erdőművelést. A korszakváltás jelentőségét akkor érzékelhetjük igazán, ha szakmailag hiteles információkat kapunk az erdők állami kezelésbe vétele (1886) előtti állapotokról. Szeged város erdeiről tudjuk, hogy azok meglehetősen leromlott állapotban voltak. Az alaposan kiritkult állományokban az elemi csapások pusztítása is felerősödött (Kiss 1914, 1927, 1939, 1944). A tervezést megelőző utolsó évekből az egyik legteljesebb kordokumentum Rosinszky Béla alerdőfelügyelö jelentése (Rosinszky 1881). A kissé nehéz nyelvezetű újságcikk legfőbb előnye, hogy a szerző minden áltudományos kertelés nélkül arról írt, amit látott, vagy tapasztalt. Kérdéseinkre ebből az összegzésből keressük a válaszokat. — Milyen fákat telepítettek 1881 előtt a szegedi erdőkben? A fanem, amely a beerdősítésnél alkalmazandó, az eddigelé elért eredmény folytán: a kocsányos tölgy, akác, fehér és szürke nyár, szil, juhar, kőris és fűz, és pedig a mély rétegű homokos talajon a kocsányos tölgy és az akác, az ártéri emelkedettebb talajon a kocsányos tölgy, a középrétegü homokos talajon az akác, a gyér rétegű homokos talajon a szürke és fehérnyár, a vizenyős ártéri talajon végre a szil, juhar, kőris és fűz. " — Milyen habitusúak és állagúak voltak a homoki erdők? „A jelzettem kezelés eredménye a volt erdők jelenlegi állapota, az állabok csoportokat képezve, zárlata 0.2 egész 0.5, tehát a lehető legrosszabb, közben kisebb-nagyobb kiterjedésű kopár tisztásokkal, melyeken a futóhomok működése már csak idő kérdése; a meglévő állab nagyobbrészt gyökér-hajtásból eredett, zsenge korában a legeltetés által szenvedve, egy része elsatnyult, egy része meg túlélt; ennek folytán a biztosíték, hogy legalább ezek a területek a természetes újbólítás útján az erdőállománynak megtarthatók legyenek, - egészen hiányzik. "