A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

IV. fejezet - A homoki erdősítések kezdete Szegeden és környékén az 1800-as évek elejétől 1879-ig - A hőskorról

Itt az ellenőrzés során az alábbi fákat találták: „ Vagyon már mind öszve Égerfa fiatal Agátzfa Vad Köríve s Alma Tölgyfa Nyirfa Szilfa Fűzfa Rözső Nyárfa 83368 286899 82 421 132 13 21 1358 Öszvességével: 372294 A munkát Pillich József szegedi erdő inspektor (egykori kisteleki tiszttartó) irányította. Vedres István nemcsak ajánlotta a nyarak telepítését, de elképzelését (Szeged környékén elsőként) meg is valósíttatta. Lényeges kérdés, hogy honnan szerezte be a szaporítóanyagot. Erre szintén a „Szeged erdészete" c. munkában (Kiss 1939) találjuk meg a választ. Idézzük: „ Vedres István édesatyja, György, 1793-ban Kiszombor határában, a Maros folyó Tsipkés nevű kiszakadásánál gyönyörű, másfél ölnyi magas esztendős bokornyárfa fiatalosból 400 darabot szedett s azt Szegeden, a nádorhalmi homoki szöllőjének árokpartján úgy, amint lemetszette, elültette és örvendezve tapasztalta, hogy mind megfogamzott. " Pillich József Kisteleken ezekből a vesszőkből ültette be a község melletti homoksíványokat. Az itt kialakított nyárfaerdő ágait további fásításához használták fel. Először 1805-ben a csengelei-, később a kőrös-éri és az ásotthalmi telepítésekhez vittek Kistelekről származó vesszőket. Később ezekből (mint anyatelepekből) Szabadkán, Kiskundorozsmán, Kiskunfélegyházán, Csongrádon, Deszken és Ecskán erdősítettek (Kiss 1939). A fafaj azért kérdéses, mert a bokornyár éppúgy nem rendszertani kategória, mint ahogy a „Rözgő Nyárfa" sem az. A pontosításhoz vegyük sorra a lehetőségeket. Kiss Ferencet (1939) idézve: (hosszú pályafutása során) „...rezgőnyárt az összes szegedi erdőkben, az alsóásotthalmi erdőben lévő elég satnya két kis bokron kívül, nem találtam,... " A faj hiányát azzal magyarázta, hogy a homokban a dugványok nehezen erednek