A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Egyéb tavak

elején már csak tavasszal láthattunk összefüggő vízfelületet e két tó medrében. (Mindkettő záró tó.) Az élőhely felújítások során célszerű lenne a Hawke és Jose (2002) által javasolt módszert követni, tehát a medret az alapkőzetig lemélyíteni és a jelenlegi vízparti társulásokból csak annyit meghagyni, ami magterületként feltétlenül szükséges. Nagyon lényeges szempont lenne, hogy minden aktív természetátalakítással járó feladathoz, így a vizes területek újjáélesztéséhez is, készüljenek előzetesen egyeztetett, szakmailag kikezdhetetlen tervek. Vízpótlással és természetvédelmi szempontból is megalapozott nádgazdálkodással, ezek a tavak ismét igazi madárparadicsommá válhatnának. Létező tavak A mórahalmi Madarász-tó egyike a környék azon kevés tavainak, melyeknek formája és kiterjedése az elmúlt évszázadok során szinte semmit sem változott. (Jellege szerint kis vízgyűjtő területű záró tó.) Napjainkban halastóként hasznosul. Egyéb tavak Revitalizálható mesterséges tórendszer Kelebia-halastavak Míg megyénk legtöbb halastava szikes medencében létesült, Kelebián a Kőrös-ér mély fekvésű medencéjét hasznosították erre a célra. Az itteni halgazdaság 1931-től az 1980-as évek végéig üzemelt. A vizet a Kunfehértóból induló Kőrös-éri-főcsatorna biztosította. A tórendszer 7 nagyobb egységből állt, melyek összterülete 170 ha-t tett ki. Az átlagos vízmélység 60-100 cm között ingadozott (Horváth 1989). Mivel a terület délkeletre lejt, a tóegységek természetes medrét a Nagyhármas-tó után keresztgáttal zárták le. A kritikus pontokon mindenütt kiépítették a zsilipeket, ezek sérüléseit csak ki kellene javítani. A kelebiai tórendszer országúttól délre eső tóegységeinek (Első-tó, Második-tó, Közbülső-tó, Nagy-hármas-tó, Uj-hármas-tó, Felső-tó=Négyes-tó) állandó feltöltöttsége a csapadékosabb években nem jelentene megoldhatatlan problémát. A medreket ma is belvíztározónak használják. A kritikus nyári hónapokban néhány bő vízhozamú, fúrt kúttal részlegesen pótolni lehetne a vízveszteséget. Aszálykor a legmélyebb fekvésű egységek vízszintjének megtartására kellene koncentrálni. A halastó életre keltése a szabadidős programok vonatkozásában pótolhatná azt a veszteséget, amit az Atokházi tőzegbánya tavainak kiesése okoz.