A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 5. (Szeged, 2009)

III. fejezet - Optimális szomszédság - Javaslataink a fűzlápok és a láperdő foltok védelmére

Optimális szomszédság Csongrád megye Duna-Tisza közi felének túlcsatornázása következtében, a semlyékes vonulatok kiszáradása általános tendenciának tekinthető. A szomszédos erdők kialakításához elsősorban a hazai nyarak telepítése (szürke és fehér nyár) javasolható, egybibés galagonyából és kökényből álló cserjeszinttel. A láperdő felé eső erdőszélek tervezésénél előnyben kellene részesíteni a kocsányos tölgyet, a vénic szilt és a fekete nyarat. Ezek a fák és cserjék rendszerint betelepülnek a kiszáradás következtében gyomosodásnak induló a fűzliget zónába, ahol másodlagos szukcessziót indítanak el. Gyors kiszáradás esetén a változások iránya a galagonyás fehér- vagy szürkenyaras irányába mutat, magasabb talajvíz mellett elvileg tölgy-kőris-szil ligeterdő (Fraxino pannonicaeUlmetum) alakulhat ki, bár a vizsgált körzetben nem találkoztunk ezzel a társulással. Javaslataink a fűzlápok és a láperdő foltok védelmére A fűzligetek , a füzlápok és fűz-nyár ligeterdők területén a nyugati ostorfát, a zöld juhart, az ezüstfát és az akácot szisztematikusan ki kell irtani. Ezen területek szomszédságában akácost, vagy olyan vegyes faj összetételű lomberdőt, ami akácot is tartalmaz, semmiképp sem szabad telepíteni. A nyugati ostorfa, a zöld juhar és az ezüstfa sem az alsó korona, sem a cserjeszintben nem tűrhető meg. A védeni kívánt részek 300 méteres védőzónáján belül tilalmazni és szigorúan szankcionálni kellene azt a mindinkább terjedő gyakorlatot, hogy a faállomány letermelése után, a visszamaradó zöld juhart és nyugati ostorfát hagyják erdővé nőni. A zöld juhart, bár tűzifának megfelelő, telepítésre sehol sem javasoljuk. A valamivel jobb minőségű fát adó nyugati ostorfa park- és utcafásításra egészen kiváló alany. Megfelelő környezetben jelentős természetvédelmi szerepe is lehet, mivel termése fontos őszi-téli madártáplálék. Természetes és természetközeli élőhelyekre azonban semmiképp sem való. A füzlápokban és a láperdőben mindkét utóbb tárgyalt fafaj, veszedelmes gyomnak számít. Az özönfajok irtása során nagy körültekintéssel kell eljárni. A vegyszeres védekezés meglehetősen kockázatos (lásd Szidonya-Mihály-Dancza 2004), ezért a fák kivágása után, a sarjak ismételt eltávolítását javasoljuk. Ahol az árnyékolás jó hatásfokú (pl. a keskenylevelű olajfűznél), ott gyors növekedésű, honos fafajokkal telepítsük be az irtásterületet. A Kőrös-éri völgytalp kékperjés láprét (Succisio-Molinietum hungaricae) zónájában lévő, természetvédelmi szempontból értéktelen, bolygatott részeket, célszerű lenne fehér fűzzel és magyar kőrissel beerdősíteni.