A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. fejezet. Szegednek és vonzáskörzetének természeti állapotáról (A helyi védettségre javasolt területek ismertetése, továbbá a város környékének erdősítési alapelvei) - Útfásítások

Útfásítások Szeged utcáin az építkezések, az útépítések, a közmű- és közlekedés-korszerűsítések miatt gyakorta megbomlik a korábbi egységes faösszetétel. Ilyenkor a faj (és fajta) azonos pótlás a legjobb, amit tehetünk. Sajnos ellenpéldák is akadnak. A különféle hársak az 1965-től napjaikig terjedő időszak városfásításának divatfái. A kivágott nyugati ostorfák helyére bőven jutott belőlük, mind a Tisza Lajos körúton, mind a Kossuth Lajos sugárúton. Az alaposan „megtarkult" fasorok esztétikai értéke töredéke a korábbiaknak (30. sz. kép). A pótlások és felújítások során, mindkét helyen fontolóra kellene venni a hajdani állapotok fokozatos visszaállítását. Szeretnénk leszögezni, hogy új telepítéseknél semmilyen kifogásunk sincs a hársak ellen, de pótlásként nem mindenütt alkalmazhatók. Az utcai sorfák védelme kapcsán ejtsünk néhány szót egy technokrata körökben terjedő- veszélyes és kellőképpen kultúrálatlan téveszméről. Ennek az a lényege, hogy a mutatósabb épületek környezetében minden nagyobb fától meg akarnak szabadulni. A hivatalos(kodó) magyarázat szerint ilyenkor szó sincs fairtásról, csupán a korábbi "értéktelen növényzetet" váltják fel olyan "értékes faállománnyal", ami a takarásával nem rontja a látványt. Azt valószínűleg senki sem vitatja, hogy az épített környezet és a fák együttesen alakítják ki az adott város arculatát. Az összhang megszüntetése (megbocsájthatatlanul) súlyos esztétikai környezetszennyezéshez vezet. Szeged külterületein és a környező községekben mind a mai napig az a szokás, hogy a haszonfákat, főként a meggyet (Prunus cerasus szin.: Cerasus vulgaris), a cseresznyét (Prunus avium szin.: Cerasus avium), a szilvát (Prunus domestica), az almát (Malus domestica) és a diót (Juglans regia) utcafásításra is használják. A kertvárosi részeken, ahol a nehézfém szennyeződés minimális, hagyománytiszteletből meg kellene tartani az ilyen „előkert jellegű" fasorokat.