A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - A szeged-kiskundorozsmai szikes élőhely-komplex (Nagyszék, Rózsa-laposa, Hosszúhát) botanikai jelentőségéről

mint a Tiszántúlon. Ismertté vált itteni lelőhelyei: Ópusztaszer-Csikójárás és Opuszaszer-Rontószél. Az állomány mindkét helyen 100 tő alatti (Tajti László szíves szóbeli közlése). A csatlakozó területek adatairól Domaszék Domaszéken —szerencsére kívül a nyomsávon— a Börcsök tanyától ENy-ra „átmeneti jellegű", degradált ecsetpázsitos mocsárréten 10.000-15.000 tő közötti fátyolos nőszirom (Iris spuria) virít. Megyénkben e növény egyetlen eddig ismert tiszántúli előfordulásának (Magyarcsanád, a Csiga-puszta hullámtéri része) hasonló az alaptársulása. Balástya Őszeszék Az Oszeszéki-tó melletti gyepfoltokon 100 tő körülire tehető a gyíkpohár (Blackstonia acuminata) állomány. A tárnicsfélék (Gentianaceae) közé tartozó, kis termetű, sárgavirágú növény általunk talált Csongrád megyei lelőhelyei: Ásotthalom; Tőzegbánya, Sándorfalva; Nádas-tó, Mórahalom; Tanaszi-semlyék, Szeged; Kiskundorozsma, Rózsa-laposa. Mivel egyik sem jelentős egyedszámú, a szóban forgó állományok potenciálisan veszélyeztetettek. Közvetlenül az Oszeszéki-tó mellett, a korábbi földmunkák után kialakult jellegtelen gyepben, három tő hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) vegetál. Megmaradásukra gyakorlatilag semmi esély sincs. (A növényekre dr. Szalma Elemér botanikus hívta fel a figyelmünket.)