A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - Botanikai alapfelméréseink - Az általunk bejárt vidék jellegéről

Botanikai alapfelméréseink Az általunk bejárt vidék jellegéről Csongrád megye két flórajárás (Praematricum, Crisicum) határán fekszik. A határvonal gyakorlatilag az egykori Tisza ártér lezárásánál húzódik. Ezeken az „átmeneti" helyeken esetenként lehetőség nyílik mozaikos élőhelyek kialakulására. Ilyen biotóp-komplex többek között a kiskundorozsmai szikes-láncolat, vagy a pusztaszeri Büdös-szék környéke. Ez önmagában is elég komoly felelősséget jelent, mert a hézagos és rövid ideig tartó alapfelmérésnél fokozottabb a tévesztés veszélye. A bajt tetézi, hogy megyénknek ezt a szegmensét a teljesség igényével eddig senki sem vizsgálta. A csatornázások előtti Kiskunságban a homokhátakkal elválasztott vízállásos térségek (buckaközök) sajátos vonulatokat alkotnak (Lányi 1915), melyekbe az alábbi részek sorolhatók (Gaskó 2001): 1./ a buckaközi kismedencék, 2.1 a lefolyásukat biztosító időszakos erecskék, vagy vízáteresztő réteg 3./ és a rendszert lezáró állandó jellegű tavak. A „buckaközi kismedencék" szikesedése elsődlegesen a talajok kémiai összetételére és az ebből következő vízgazdálkodási tulajdonságaira vezethető vissza. Megyénkben (talán éppen ezért) létezik az ENy-DK-i irányú szikesedési gradiens. A főbb vonulatok kevésbé szikes „felső", mérsékelten szikes „középső" és kifejezetten szikes „alsó" szakaszokra tagolhatok. A csatornahálózat kiépítése előtti időkben, esetenként már a középső szakasz is egy, vagy több gyenge lefolyású kismedencébe torkollott. A korabeli térképek tanúsága szerint (kiterjedtebb buckaközi mélyedések esetén) sokszor az egész vonulat apróbb-nagyobb tavacskákból állt. A rendszer kialakításában a felszíni víz (erek, egyéb időszakos vízfolyások) és a talajban lévő gravitációs víz egyaránt fontos szerepet játszott. Az alsó szakasz végén elhelyezkedő „zárókőre" klasszikus példa a szegedi Fehér-tó, melynek több mint 5.000 holdas medencéje a csatornázások előtt a Kiskunmajsa-Halas felől lezúduló vadvizek természetes gyűj-