A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. Függelék - 4. sz. melléklet. A nagy hőscincér (Cerambyx cerdo L.) dél-alföldi jelentőségéről

össze, melyeket meglepően nagy számban találtunk a párzóhelyként szolgáló tölgyfák alatt. A szóba jöhető fák alját és azok tágabb környezetét minden felmérési napon szisztematikusan átvizsgáltuk. A rajzás intenzív szakaszában, ugyanazon tölgy mellett, reggel és alkonyatkor egyaránt láttak elhullott egyedeket. Egy alkalommal kijött velünk gyűjteni Székely Kálmán is. (Adata megtalálható: Hegyessy-KovácsMárkus-Szalóki 1999.) A nagy hőscincér jellegzetes alkonyati állat. A nappalt a rönkök, vagy a kéreg alá bújva vészeli át. Ilyenkor legfeljebb kivételes esetekben (pl. vihar előtt) észleltünk számottevő aktivitást. Az erdő árnyasabb részein már késő délután megjelennek az első példányok. A rajzás melegebb napokon a sötétség beállta után is teljes intenzitással folytatódott. Mivel az imágók ragaszkodnak megszokott párzóhelyeikhez, egy erős fényű zseblámpa segítségével érdemes átvizsgálni ezeket a (rendszerint erdőszéli) fákat. „Kiszámíthatóságuk" alaposan megkönnyítette a példányok in vitro állapotú gyűjtését, továbbá az egyedsűrűség felmérését. A népligeti cincéreket 1985-ig Gaskó Béla, utána Tóth László és Gaskó Béla gyűjtötte, vagy figyelte meg, az időpontok és a példányszámok a következők: A gyűjtés éve Hónapja és napja -C m >> fl v<u Of •*•< z 9» S £ Elhullva találtuk Élve gyűjtöttük, vagy megfigyeltük Példányszám összesen 1975. 06. 02. 2 1 1 2 1976. 06. 16. 2 1 1 2 3 1978. 06. 18. 2 2 2 1982. 05. 28. 1 1 1 1987. 06. 09. 4 15 15 4 19 1988. 05. 16. 1 1 1 1988. 06. 01. 2 1 1 2 1988. 06. 17. 3 2 3 2 5 1988. 07. 01. 1 5 5 1 6 1990. 05. 20. -> j 3 3 1990. 05. 21. 2 1 1 2 1990. 05. 27. 1 1 1 1990. 05. 29. 3 6 7 2 9 1990. 05. 31. 1 1 1