A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)
I. fejezet. Gondolatok az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 200-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről - Elvi alapok - A nyomvonal kijelöléséről
Elvi alapok A nyomvonal kijelöléséről Az alapfelmérés —legyen az bármennyire vékonyka szelete a természet vizsgálatának— akkor tekinthető igazán hatékonynak, ha eredményei közvetlenül hasznosulnak. Mivel a nyomvonal kijelölésének pillanatában minden eldől, a jövőben célravezető megoldás lenne az érintett zóna ökofaunisztikai és florisztikai felmérését minél korábbi fázisban lefolytatni. A véglegesítés után, természetvédelmi indokokra hivatkozva, gyakorlatilag lehetetlen komolyabb változtatásokat kieszközölni. Már a tervezés kezdeti stádiumában számításokat kellene végezni arról, hogy melyik a gazdaságosabb megoldás, a szántókat felhasználni az útépítésre, vagy a semlyékeseket igénybe venni. (Az M5-ös autópálya Csongrád megyei szakaszát gyenge minőségű, kis aranykorona értékű szántók szegélyezik. Feltűnően sok közöttük a parlagföld. A nyomvonal ennek ellenére számos helyen a semlyékesek vonulatán húzódik keresztül.) A mélyebb fekvésű, kedvezőtlen talaj adottságú nádasokon és vizenyős legelőkön a földmunkák költsége egészen bizonyosan magasabb, mint a viszonylag egyenletes felszínű szántóföldeken. Ráadásul, és ez sem elhanyagolható szempont, ha a nyomvonalat az utóbbiakon vezetik keresztül, a vélhetően olcsóbb (vagy legalábbis nem drágább) autópályák és autóutak mellett megmaradnának rohamosabban fogyatkozó természeti értékeink. Az adminisztrációs teher sem növekedne számottevően, a földhasználatot így is, úgy is meg kell változtatni. Amennyiben szó szerint ragaszkodunk az adott környezetvédelmi kategória jelentéséhez, akkor az érzékeny természeti területek körébe tartoznak mindazon tájegységek, ahol az úthálózat kiépítése érzékelhető módon változtatja meg a korábbi környezeti állapotokat. Ennek megfelelően ide sorolhatjuk az M5-ös autópálya mentén általunk bejárt Csengéié-, Kistelek-, Balástya- és Szeged-Kiskundorozsma környéki gyepeket. Ezek a látszólag „értéktelen", többnyire periférikus hasznosítású semlyékes kismedencék pótolhatatlan génbankok.