A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. Függelék - 2. sz. melléklet. A szegedi Makkos-erdő védetté nyilvánítási javaslata

Emlősök (Mammalia) Utólagos adatok Veprik Róbert (2005) adatai alapján e városhoz közel eső területen az alábbi emlősfajok előfordulásával számolhatunk: keleti sün (Erinaceus europaeus romanicus), közönséges vakond (Talpa e. europaea), mezei nyúl (Lepus e. europaeus), mókus (Sciurus vulgaris fuscoater), hörcsög (Cricetus c. cricetus), vörös róka (Vulpes vulpes crucigera), nyest (Martes f. foina), menyét (Mustela n. nivalis), közönséges görény (Mustela p. putoris), őz (Capreolus c. capreolus). Javaslatok a leendő kezelési utasításhoz A terület parkerdőként történő kezelése egymagában nem biztosítja annak hosszabb távú fennmaradását, legfeljebb a különösen durva erdészeti beavatkozásokat lehet így elkerülni. Védettség híján az üzemterv behatárolja az itt kialakítandó sport- és szabadidős létesítmények (futópályák, erdei pihenőhelyek...) élettartamát is. Emlékeztetőképp, ha minden a hatályos erdőtervek szerint alakul, akkor a Makkos-erdő, továbbá a Szilléri-föcsatorna mellett húzódó erdősáv legértékesebb részeit 2015-ig letermelik. (Ilyen körülmények között nincs semmi értelme természetvédelemről és szociális erdőigényről beszélni.) Az új státus lehetőséget teremthetne az erdőállomány vágáskor utáni túltartására. A tényleges védelem legfőbb hozadéka az (volna), hogy megőrizzük biológiai sokféleséget, a tájképi értéket, és a rekreációs tevékenység lehetséges színterét. Az sem mellékes, hogy az idős tölgyesek jellegzetes szintbeli tagoltsága biztosítja talán a leghatékonyabb védelmet a porártalom ellen. Szeged zöldövezetének e kultúrtörténetileg jelentős darabját csak az önkormányzati védetté nyilvánítás mentheti meg unokáink számára. Feladataink és elvárásaink az alábbiakban összegezhetők: 1./ Az erdő cserjeszintjében elburjánzott gyalogakácot és zöldjuhart teljesen ki kell irtani. A sajmeggy bozót gyérítése (bizonyos mértékig) szintén indokolt.