A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

III. fejezet. Erdősítés a tisztább levegőjű Szegedért - A levegő por- és pollenterheléséről (ad. 2.)

A művelés-centrikus gyepesítési elképzelések hatékonysága kizárólag gazdasági szempontból értékelhető. A hasznot a ráfordításból és a hozamból könnyen ki lehet kalkulálni. A „beállt gyepen" nem él meg a parlagfű, de egy kultúrkörnyezetbe telepített füves izolátum kizárólag akkor válik elég dússá, ha azt rendszeresen kezelik (gondoskodnak a vízutánpótlásról és műtrágyázzák). Ennek ismeretében a természeti értékekről nem érdemes beszélni, azok ugyanis, vagy egyáltalán nincsenek, vagy csak erős beleérzéssel léteznek. Megfelelő engedélyek birtokában elvileg sokféle védett növényt telepíthetünk, ám ettől még egyetlen pázsit sem válik természetközeli fűtársulássá. Ahol elmarad a rendszeres kezelés, ott a természet erői előbb-utóbb átveszik az irányítást. A kontinentális éghajlatú Dél-Alföldön elég gyakran előfordul, hogy a gondozatlan műgyep néhány esztendő alatt kipusztul és a helyét valamely nyírástürő gyomtársulás veszi át (lásd a szegedi Várkertet és az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark gyepesítését). Amennyiben egy táj rekonstrukció részeként természetközeli gyep kialakítására törekszünk, a legjobb eredményeket akkor remélhetjük, ha a revitalizálandó terület tőszomszédságában kiterjedt „őshonos" gyeptársulások találhatók. Itt a szukcesszió részeként, érvényesül a rekolonizációs hatás is. A meglehetősen hosszan tartó folyamat (bizonyos határok között) felgyorsítható és célirányossá tehető, bár ennek a beavatkozásnak a mértéke, mind a mai napig vita tárgya. Kezdetben valamennyi fatelepítésnek sokat segít a gyomok pollenszórás előtti lekaszálása. Később változatosabb eredményeket kapunk. Saját gazdálkodói tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a kaszálás és a fűnyírás bizonyos gyeptársulásokban rendkívül hatékony, másoknál csekély hozadékú. Altalános követelmény, hogy a vízellátást minden esetben próbáljuk meg az optimális állapothoz közelíteni. A kiskunsági homokháton és Szeged környékén elég gyakori, hogy a degradáció elsődleges forrása a talajvíz szintjének katasztrofális mértékű lesüllyedése. Sokat segítene, ha a tavaszi vadvizek egy részét vissza tudnánk tartani. Erre a feladatra a jelenlegi levezető típusú csatornahálózat zsilipezéssel alkalmassá tehető.