A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

III. fejezet. Erdősítés a tisztább levegőjű Szegedért - Telepített erdők

(Fő-éri) erdő helyén telepítették. Végtére is, közel fekszik a Maty-érhez és egy templomtetőnyi tölgydeszka többszörösen kitellett belőle. A gazdasági célú városkörnyéki fásítások topográfiai helyei esetenként éppoly stabil pontnak számítanak, mint az úthálózat. Szemléletes példa erre a (felsővárosi) Makkos-erdő, ami az 1700-as évek közepe óta ugyanott található és a kiterjedése sem változott lényegesen. Vedres István 1790-ben, a Szillér partján, 6000 fűzdugványból létesítette az Etelka-erdőt, majd még ugyanebben az évtizedben a Bánomkerteknél az Etele-erdőt (Vedres 1825). —Kiss Ferencnél (1939) az utóbbi telepíttetője Volford József polgármester.— Ha megnézzük a fafajokat feltűnő, hogy az öt erdőből három bizonyosan füzes. Alföldünkön ezt a fát igénytelensége, rövid vágásideje és széles körű hasznosíthatósága a kor „divatfájává" tette. Olyannyira, hogy telepítését maga az uralkodó szorgalmazta. 1769-ben Mária Terézia királynő 55 pontból álló erdőrendtartást adott ki. Az uralkodói leirat a korabeli erdészeti ismereteket foglalta össze, minden túlzás nélkül „európai színvonalon". Készítői a fával történő zavartalanabb ellátás érdekében az erdők telepítését, fenntartását és kezelését igyekeztek elősegíteni. Az erdőrendtartás nem utasítás, hanem javaslat. Arra a cseppet sem mellékes tényezőre hívta fel az ország figyelmét, hogy az erdők fenntartása közügy (Kolosváry 1975). Különösen az 50. pont érdemel figyelmet. A Tagányi (1896) által idézett latin szöveg fordítása Magyar Pál (1961) szerint: „ Minthogy pedig azt tapasztaljuk, hogy az erdők évről évre megfogyatkoznak a fahiány pedig nő, az a mi kegyelmes parancsunk, hogy minden ház lakosát addig, amíg háza, telke, kertje, csűrje, körül vagy előtte üres rétek, vagy faültetésre alkalmas más területek vannak, minden évben legalább 20 fa, éspedig nedves helyeken nyárfák, füzek és égerek, agyagos, de szárazföldeken szilek és végül fövenyes /homokos/, de száraz területeken fenyők vagy eperfa /pinus et abiete aut morus/ ültetésére kell kötelezni. E célból az egyes vármegyékben csemetekerteket, vagy mint mondják: fanevelőket kell létesíteni, hogy a kiültetésre alkalmas csemetéket onnét ingyen szolgáltathassák ki. "