A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

III. fejezet. Erdősítés a tisztább levegőjű Szegedért - A Szeged környéki erdők történeti áttekintése - A faínségről

tö területek minél nagyobb hányadát felvásárolni. A mai földárak mellett ez még megtehető, később viszont már nem lesz rá elegendő pénz. A lehetséges EU-s források hatékony felhasználásához mindenek előtt a városnak célorientált munkacsoportot kellene létrehozni. (Valami hasonlót, mint amilyen a Szegedi Polgármesteri Hivatal átszervezéssel megszüntetett Városüzemeltetési és Környezetvédelmi Bizottsága volt, csak több specialistával.) A leendő testület részben közvetlenül, részben az önkormányzat hivatali apparátusán keresztül, segíthetné a civilek munkáját is, mert az exponenciálisan növekvő adminisztrációs terhekkel a helyi környezet- és természetvédő csoportok önmagukban képtelenek megbirkózni. A sikeres pályázatok másik sarokköve a „feladatokhoz méretezett" tartalékképzés. Közhelyes igazság ugyan, ám nem árt ismételgetni, az előírt önerő nélkül ma már képtelenség jelentősebb összegre pályázni. Kényszermegoldásként elképzelhető, hogy csak bizonyos területeket veszünk meg. A pufferzóna szerepét betöltő gazdasági erdők környezetében, ezek a foltok refugiumokként hasznosulnának. Az ilyen vegyes tulajdonú rendszer működtetésének azonban csak akkor látjuk értelmét, ha segítségével (a későbbiek során részletezendő) céljaink elérhetők. Az 1996. LIII. évi természetvédelmi törvény előírásainak szellemében, a várkörnyéki (rekreációt is szolgáló) fás területeken kategorikusan tilalmazni kell a magántulajdonú erdőtagok drótkerítéssel történő körülkerítését és beépítését. A tulajdon biztonságához való elemi jog alapján, a már megépült, vagy megkezdett épületekre a megszorítások nem vonatkoznak. (Ha szükségessége kellően indokolt, a drótkerítés is maradhat. Az engedélyezést minden esetben egyedi döntéshez kell kötni.) Az erdősítés kezdeményezői számára (ami esetünkben az önkormányzat) alapvető feladat a sokoldalú informálódás és a korrekt tájékoztatás. A Szeged környéki erdők történeti áttekintése A faínségről Városunk tágabb környékének fátlanságáról sokan (így Firbrás 1975, Kiss 1927, 1939, Magyar 1960) előszeretettel idézik Bertrandon de la Brocquiere lovagot, aki 1432-ben látogatott Szegedre. A neves utazó a vegetációról az alábbiakat vetette papírra: