A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. fejezet. Szegednek és vonzáskörzetének természeti állapotáról (A helyi védettségre javasolt területek ismertetése, továbbá a város környékének erdősítési alapelvei) - A védelemre javasolt területek részletes ismertetése - Aktuálisan veszélyeztetett (jelenleg semmilyen formában sem védett) és tartalékterületek, valamint a védettség kiterjesztése - 4./ Szeged és Algyő hullámtéri erdei

medencei endemizmusnak bizonyuló faj egyedei ma is szép számban fejlődnek a fehér fíiz (Salix alba) vékonyabb vesszeiben. E sok szempontból meghatározó jelentőségű fafaj Csongrád megyei cincérfaunáját Gaskó (1982, 1997, 1998/b, 1999) összegezte. írásaiból kiderül, hogy a Tisza és a Maros hullámtereiről származó mintákból kinevelt Cerambyida fajok túlnyomó többsége oligo-, vagy polifág. Az igazi füzspecialisták (mint amilyen a fűz légycincér -Glaphyra salicicola-) ritkaságnak számítanak. Kárpát-medencére új adatnak bizonyult a vörösbarna háncscincér (Phymatodes puncticollis), a mácsonyacincér (Agapanthia osmanlis) -54. sz. kép- és az amerikai darázscinér (Neoclytus acuminatus) előfordulása (Gaskó 1998/b, 1999). Az utóbbi kettő a hullámtereken és a mentett oldalon egyaránt gyakori. Helyi állományaik fennmaradását az áradások nem veszélyeztetik. Kora tavasszal az árvédelmi töltéseken helyenként nem ritka a példányonként 50.000 Ft eszmei értékű csinos nünüke (Meloe decorus) Gaskó 1999-. A Tisza- és a Maros-menti hullámtéri füzesek kiemelt jelentőségű természeti kincsnek számítanak. Az alaptársuláson belül fokozott védelmet érdemelnének a hajdan botoló üzemmódban kezelt, lábon halódó, idős fehér fűz (Salix alba) állományok. (Rovartani jelentőségükről lásd Gaskó 1999.) Ezekben a fákban az alábbi védett xylofág bogárfajok fejlődnek: pézsmacincér (Aromia moschata) -55. sz. kép-, diófacincér (Megopis scabricornis), kis szarvasbogár (Dorcus parallelepipedus) és pompás virágbogár (Cetonischema speciosissima).