A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)
Indoklás (helyett) - Bevezetés a Csongrád megye természetes és természetközeli élőhelyeinek védelméről sorozathoz
szempontok szelekciós faktorként funkcionálnak. Különösen látványos az ilyen élőhelyekhez kötődő gerincesek visszaszorulása, a rovarokról (kutatottság híján) kevesebb az értékelhető adat. A korhadékok teljes eltávolítása a fa lebontásban részt vevő (interkaláris) elemeken kívül, az ott diapauzáló (áttelelő, vagy hőnyugalomba húzódott) fajokat is sújtja. A hullámtéri idős botoló füzesek tarvágását követő ág és száradék letakarítás, a bánáti csigát (Helicigona banatica) ritkította meg (helyenként alaposan). Ez a faj, mint bihari-DKkárpáti (Dacikus) endemizmus, fokozott odafigyelést érdemelne. Stiller Viktor (1934) az újszegedi füzesekből egy tudományra nézve új cincérfajt írt le, a füz légycincért (Glaphyra -Caenoptera- salicicola). A kárpát-medencei endemizmusnak bizonyuló, ennek ellenére máig sem védett faj, ismert előfordulásai a Tisza és a Maros hazai hullámtereire korlátozódnak Gaskó (1982, 1997, 1999, Stiller 1934, 1935). Egyedeiket eddig csak a fehér fűz (Salix alba) vékonyabb vesszőiből sikerült kinevelnünk, így jelen ismereteink alapján az állat monofágnak tekinthető. (Stiller (1935) szerint a tápnövények köréből elvileg nem zárhatók ki a Salix genus egyéb tagjai, de ezt még igazolni kellene. Amennyiben a peték lerakásához a nőstények elegendő megfelelő állapotú tápnövényt találnak, a bogár nem ritka, ellenkező esetben kimutathatatlanná válik. Míg az egyedi védelem a veszélyeztetett gerinces állatoknál (bizonyos esetekben) önmagában is hatékony lehet, addig a lényegesen nagyobb biotikus potenciálú gerincteleneknél ez a kategória, az aktuális élőhely megóvása nélkül, csak a hivatal számára értelmezhető. Mivel természeti értékeink területvédelmen alapuló megóvása mindig együtt jár valamilyen korlátozással, kétségtelenül az első lépések megtétele a legnehezebb feladat. Ehhez hibátlanul elkészített, soktényezős (multifunkcionális) kezelési tervezetre és türelmes egyeztetésekre van szükség. A halasztgatás azért nem járható út, mert szinte minden egyes esetben érezhető az időfaktor szorítása. Csongrád megyében a védelemre javasolható területek tetemes hányadát már ma is csak emberi beavatkozással lehetne fenntartani, és valamelyest közelíteni az eredeti állapotához. A megváltozott gazdasági viszonyok között, Szeged és a megye természetvédelmi prioritásait (inkább előbb, mint utóbb) egyértelműen ki kellene jelölni. Megóvandó értékeink számbavételével ehhez a feladathoz szeretnénk a magunk szerény eszközeivel hozzájárulni. A „Csongrád megye természetes és természetközeli élőhelyeinek védelméről" c. sorozat első kötetében három önálló tanulmány található.