A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 4. (Szeged, 2008)

II. fejezet. Szegednek és vonzáskörzetének természeti állapotáról (A helyi védettségre javasolt területek ismertetése, továbbá a város környékének erdősítési alapelvei) - Szeged éghajlati paramétereiről

A madárfauna ismertetéséhez nélkülözhetetlen szakmai segítséget kaptunk Barkóczi Csabától, dr. Kasza Ferenctől, Krnács Györgytől és dr. Molnár Gyulától. Az emlősadatok Veprik Róberttől származnak. Szegednek és vonzáskörzetének állapotfelmérését 2006 elején zártuk le véglegesen. A természetvédelmi témakörről és az erdősítési alapelvekről két dokumentáció készült. Szeged MJV Városüzemeltetési Környezetvédelmi Víz és Csatornabizottságának már 2004-ben leadtunk egy előzetes összegzést, amit a bizottság (a kötelező szakmai vita után) támogatott. (Előterjesztők: Makrai László, dr. Molnár Gyula és dr. Szabó László.) Ez a tervezet lényeges pontjaiban nem, csak terjedelmében különbözik a jelenlegi változattól. Adatbázisunk időközben kibővült ugyan, ám ez is csak néhány terület vonatkozásában számottevő. Összegzésünkkel azokat az alapokat kívántuk lerakni, melyekre a későbbiek folyamán a különböző szakemberek (floristák, zoológusok, erdészek, természetvédők stb.) építhetnek. A védelemre javasolt területek tájfejlődését vizsgálva, számos forrásértékű térképet néztünk át. Ahol egyáltalán létezett ilyen, ott a korábbi kutatások adatait szintén igyekeztünk kigyűjteni. Zoológiai és florisztikai felméréseink során, ugyanazokkal a módszerekkel dolgoztunk, mint az M5-ös autópálya nyomvonalának vizsgálatakor. Az egyetlen lényeges eltérés az volt, hogy a Szeged vonzáskörzetébe tartozó, védelemre javasolt erdőkben mindenütt raktunk ki borral töltött palackcsapdákat. Szeged éghajlati paramétereiről Szeged a Nagyalföld legmélyebb részén a Tisza és a Maros összefolyásánál fekszik. A „medence centrum" jelleg az éghajlati paraméterekben is megmutatkozik. Ezeket Andó Mihály (1983) összegző tanulmányára, továbbá Magyarország Nemzeti Atlaszának (Pécsi 1989) adataira támaszkodva tekintjük át. A városra és környékére a meleg kontinentális klíma a jellemző. Mind az évi, mind a napi hőingás mértéke meglehetősen nagy. Gyakori jelenség, a hosszú, forró nyár. Évente átlagosan 32 olyan nappal számolhatunk, amikor a hőmérsékleti maximum 32°C fölé emelkedik, és 89 napon át mértek 25 °C-os maximum hőmérsékletet. Jellegzetes még a korai kitavaszodás, valamint a hosszan tartó ősz. A sokévi átlagot alapul véve a napi