A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A megújult természettudományi részleg (1957-1974) - Az állattár történései 1965 és 1974 között

dött közre a „Tiscia" c. periodika állattani részének az összeállításában. Itt kerülhetett szorosabb kapcsolatba gyűjteményünk akkori vezetőjével Marián Miklóssal. Ha valakire ráillik még Csiga bácsi jellemzése, az csak egyetlen ember lehet, Jakab Béla. A nemzetközileg elismert madártojás specialista több, mint 3 évtizeden keresztül külsősként segítette intézményünk munkáját. Ténykedését a múzeum ásatásain előkerült avarkori tojásmaradványok azonosításával kezdte (Jakab 1975). Ezután az avar- és a középkori tojáshéj leletek öszszehasonlító analízise következett (Jakab 1978/a). A sort longobárd és avar kori leletek feldolgozása zárta (Jakab 1980). Beretzk Péter irodalmi munkásságát ismertető kiadványa (Jakab 1995) lényegesen bővebb és pontosabb, mint a korábbi bibliográfiák (Csongor 1954, PappRéthy 1980) e kulcsszót tárgyaló részei. A harmadik témakör, melyben Jakab Béla maradandót alkotott a gólyakataszter vezetése és annak különféle vizsgálatokkal történő továbbfejlesztése volt. Ezt a megtisztelő, ám hihetetlen szorgalmat igénylő feladatot, csakúgy, mint később a TIT (akkor már Beretzk Péterről elnevezett) Madártani és Természetvédelmi Szakkörének vezetését, Marián Miklóstól vette át. A gólyakutatásról publikált írásai (Jakab 1978/b, 1977, 1981, 1982, 1984, 1985, 1986, 1989, 1991, 1992/a, 1992/b, 1996), a határainkon túl is hírnevet szereztek számára. A tojáshéj szerkezetéből kimutatta (Jakab 1998), hogy a szennyezett környezet és táplálék nagymértékben csökkenti a madarak életképes utódainak a számát. (Azt már korábban is tudtuk, hogy a különféle mérgek és nehézfémek a táplálkozási láncon keresztül a csúcsragadozókban törvényszerűen felhalmozódnak. Ami a közvetett hatás egyéb veszélyeit illeti, gondoljunk például a szeméttelepeken guberáló sirálycsapatokra, vagy a nagy forgalmú autóutak, autópályák mellett fészkelő egyedek sorsára.) Molnár Gyulával közösen 2 fejezetet írt a ,,Dél-Alföld madárvilága" c. könyvben (Marián -szerk.- 1980), Őszeszéket és Makraszéket (Jakab-Molnár 1980/a, 1980/b). Ugyanitt az egyik társszerzője a „Szeged madárvilága" c. résznek (Jakab-Molnár-Albert-Bogdán-Kasza-Magyar-Mihályné 1980). Gyűjteményfejlesztési stratégia, és a hozzá kapcsolódó tudományos tevékenység A kislétszámú gyűjtemények előtt két út áll, vagy szép csendben elsorvadnak, vagy kitörnek az elszigeteltségből. Marián az utóbbi lehetőséget választotta. A Tiszakutatás és a határokon átnyúló egyéb (főként avifaunisztikai) célfeladatok révén sikerült a regionális kutatásokba bekapcsolódnia. A szegedi múzeum (akkor is) csekély gyűjtő és feldolgozó kapacitását a szakág iránt elkötelezett „külsősök" bevonásával kívánta megsokszorozni. 1962-ben egy maroknyi lelkes madarász a TIT Csongrád Megyei Szervezetének keretein belül ismeretterjesztő, tudományos és (nem utolsó sorban) nevelési