A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A megújult természettudományi részleg (1957-1974) - Az állattár történései 1965 és 1974 között

(Gallé 1979/b). Hasonló horderejű publikáció a Simon Tibor-féle növényhatározóban napvilágot látott „Zuzmók" c. fejezet (Gallé 1968). Az állattár történései 1965 és 1974 között Profilbővítés, új részgyűjteményekkel A természettudományos részleg 1965-ben dr. Bátyai Jenőnével bővül. Készei Péter 1968-ban történt távozása után ő marad az egyedüli preparátorunk. Marián Miklós a zoológián belül a gerinces taxonokkal foglalkozott, ami gyűjteményfejlesztési koncepciójában is tükröződik. Az őslénykövületekre, némi emlősanyagra, de mindenek előtt, felállított madárpreparátumokra épülő korábbi struktúrát madárbőr-, emlősbőr-, herpetológiai- és (recens) csont részgyűjtemények kialakításával igyekezett korszerűsíteni. 2423 példányból álló herpetológiai anyaga hosszú ideig az egyetlen ilyen jellegű vidéki gyűjteménynek számított. A főleg Amerikából származó trópusi-, szubtrópusi fajok Boros J. Antal és Janisch Miklós fővárosi terraristák ajándékai. A kárpát-medencei kollekció céltudatos gyűjtőmunka eredménye. Nagyobb lelőhely csoportjai (Tisza-völgy, Bakonyhegység, Somogy megye, Baranya megye, Alpokalja) megfelelnek azoknak a regionális programoknak, amelyekben Marián Miklós részt vállalt. Kooperáció házon belül (is) Mind Beretzk Péter, mind Marián Miklós gyakran írt társszerzőként is tanulmányokat. Ennek ellenére csak 1962-ben került sor az első közös munkájukra (Beretzk-Keve-Marián 1962), melyben a nádisármány (populáció évszakos változásairól értekeztek. Az ok roppant egyszerű. Mikor Marián Miklós hozzánk került elsősorban (bár koránt sem kizárólagosan) a Herpetofaunával foglalkozott. Amikor csatlakozott a Tisza-kutató Munkacsoporthoz, e közösségből nagyon hiányzott a kígyókhozbékákhoz értő szakember. Új ornitológus viszont már aligha kellett, hiszen madarásznak ott volt Beretzk Péter és Kárpáti Árpád. Következésképp munkatársunk kutatási profilját elsődlegesen a „hiányszakma iránti kereslet" határozta meg. Természetesen szó sincs arról, hogy akárcsak átmenetileg is lemondott volna az Avifauna tanulmányozásáról. Beretzk Péter és Keve András 1957 óta dolgozott együtt különféle témákon (Beretzk-Keve 1957). Az „állandónak tekinthető szerzőpár" több neves szakember (Kaszab Zoltán, Nagy Barnabás, Schmidt Egon, Sterbetz István stb.) bevonásával az 1960-as években főként a madárfajok hazai elterjedését és néhány faj táplálkozás-biológiáját vizsgálta. Az évtized vége felé egyre inkább előtérbe kerültek a rendszertani alapkutatások. Ezek közé tartozott a Kárpát-medencében élő és átvonuló zöldike (Carduelis c. chloris) populáció alfajainak a kérdésköre.