A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A megújult természettudományi részleg (1957-1974) - A botanikai részleg önállósodása és profiljának megváltozása (1963-1974)

lichenológusnak számított. 1930 óta sorra jelentek meg tanulmányai Magyarország zuzmóiról (Lichenes) és zuzmótársulásairól (P. Verseghy 1980). Pedagógusi munkássága mellett ezekben az években ellátta a Magyar Biológiai Társaság Szegedi Osztályának a jegyzői tisztségét. Az előadóülésekről készült jegyzőkönyvek tanúsága szerint (Gallé 1962, 1963) intézményünk természettudományos szakemberei, a Tisza-kutató mozgalomhoz hasonlóan, ebből a munkából is alaposan kivették a részüket. A szakosztály rendezvényein többnyire Beretzk Péter elnökölt, az előadók között gyakran találkozhatunk Csongor Győző és Marián Miklós nevével. Gallé László a kezdetektől fogva aktív résztvevője volt a Tisza-kutató programoknak. Doktori disszertációját a Tiszamente zuzmócönózisairól írta, 1967-ben. Ugyanebben az évben jelent meg a Tisza-Maros közének zuzmóvegetációját tárgyaló írása (Gallé 1967/a). A soron következő esztendők eredményes munkája a tárgyak gyors gyarapodásán is lemérhető. Szük két évtized alatt létrehozta a vidék legjelentősebb zuzmógyűjteményét. Közel 10000 tasakból álló. korrektül határozott és lelőhelyezett anyagára méltán lehetünk büszkék. A zuzmótársulások értékelésére olyan rendszert alakított ki, amely egyesítette a korábban használt Klement és Barkman-féle felosztások előnyeit. Számos új társulást is leírt. „Terratológia vizsgálatok virágtalan és virágos növényeken" c. értekezésével 1979-ben elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa címet. Különösen értékesek azok a lichenológiai tanulmányok, amelyek vidékünk természetes, vagy természetközeli állapotban megmaradt élőhelyeiről készültek. Az 1950-es évek végén - amennyiben ilyenről egyáltalán beszélhetünk - Gallé László az intézményünk kutatási profiljába illeszthető felméréseket folytatott. Csongrád megye korabeli védett területei közül kettőnek dolgozta fel a zuzmóflóráját: a szegedi Fehér-tónak (Gallé 1957), és a Zsombói-láperdőnek (Gallé 1960). Az elsők között ismerte fel az izolátum-kutatásokban rejlő lehetőségeket. Részletesen ismertette 3 botanikus kertnek, a szegedinek (Gallé 1966), a tiszakürtinek (Gallé 1967/b) és a szarvasinak (Gallé 1970/a) a zuzmóflóráját. Nem kerülték el figyelmét a szegedi temetőkertek fajgazdag, kőlakó társulásai sem (Gallé 1970/b). A szegedi vár falának (Gallé 1940 és a Körtöltésnek (Gallé 1939, 1973, 1979/a) a felmérése szintén ebbe a kutatási csoportba sorolható. (A taxon hazai szakemberei, az ilyen speciális élőhelyeket, korábban legfőbb érintőlegesen tanulmányozták.) Az eddigieken kívül az alábbi területekről készített összegző tanulmányt: Vajdaság, Balaton-felvidék, Mátra-hegység, Belső-Somogy, barcsi ősborókás, Duna-Tisza közi fehérnyarasok és Tőserdő környéke. Két nagyobb terjedelmű, napjainkig alapműnek számító írását külön is ki kell emelnünk. Bár kandidátusi értekezését a növényi teratomákból írta (Gallé 1976), főművének az 1979-ben megjelent „Magyarország zuzmócönózisai'-t tartják