A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A gyűjtemény második megalapítása - Az a bizonyos országút, amely jó szándékkal volt kikövezve, mégis megbotlottunk rajta, avagy a hódmezővásárhelyi kudarc

A hozzáállás rövidesen megváltozott, a szakmai érveket félresöpörve július 28-án mégis sor került az átadásra. Ezen a napon könyvjóváírás útján 7 festett fenyőszekrénnyel és 1 bogárszekrénnyel gazdagodott a Bethlen Gábor Gimnázium . Az ügyintézés komolyságát minősíti, hogy írásos dokumentum kizárólag az állóeszközökről készült, a szakanyagról mindenestől megfeledkeztek. A hódmezővásárhelyi múzeum profiltisztítása (saját korában és közegében szemlélve a történéseket) kétségtelenül indokoltnak tekinthető. Szántó Kovács János emlékének ápolása taktikusabb lépés volt, mint egy természettudományos anyagrész pátyolgatása. Sajnos nagy igyekezetükben alaposan túllőttek a célon. Az átadáskor az alapgyűjteményhez hozzácsapták az ott lévő összes többi anyagrészt, köztük a Szegedi Városi Múzeum teljes régi madáranyagát. Beszélgetéseinkből tudom, hogy Gallé László személyes kudarcként élte meg a Móra Ferenc Múzeum természettudományi részlegének mellőzését. Marián Miklósnak csak nagy nehézségek árán sikerült a Bodnár-féle szertár anyagából megszerezni egy lundát (Fratercula arctica) és egy cifra pehelyrécét (Somateria spectabilis). Mindkét madár eredetileg a sarkvidék lakója. A régi vásáhelyi diákok penge csőrű rucáját, a lundát az 1863. évi hírhedt lucanapi vihar sodorta távoli hazájából erre a vidékre. Az egykori Tarjánvégen lehullott madarat Wagner Károly patikus jeles helyi ornitológus- preparálta (Bodnár 1939). Faunisztikai értéket jelzi, hogy napjainkig ez a példány a lunda előfordulásának egyetlen bizonyító erejű hazai adata (Magyar-Hadancs-Waliczky-Schmidt-Nagy-Bankovics 1998). A cifra pehelyrécét, a preparálási módból ítélve, Wagner valamelyik tanítványa tömte (Bodnár 1939). A Nomenclator (Magyar-Hadarics-Waliczky-SchmidtNagy-Bankovics 1998) szerint ennek a fajnak 3 hazai előfordulása ismeretes: Hódmezővásárhely (ez a mi madarunk). Békés és Visegrád. A középiskolában az 1980-as évek végén egy műkedvelő preparátor „felújította'

1 a gerinces állatok dermoplasztikáit. A „munka" során vaskövetkezetességgel leszedett és kidobott minden lelőhelycédulát. Lelkes, ám szakszerűtlen ténykedése következtében a több, mint egy évszázadon át gondosan megőrzött adatok végérvényesen elvesztek a tudomány számára. Közben ahogy az Marián Miklós szakvéleménye alapján az várható volt- a raktári rágó kártevők (moly, múzeumbogár, szücsbogár) sem maradtak tétlenek. Az 1980-as évek vége felé, a szebb napokat látott rovargyűjteményből egyedül a bogáranyagot találtuk használható állapotban. Ezt át is hoztuk Szegedre. Bár a nevezetesebb madártojásokat és preparátumokat több publikáció (Bodnár 1908, 1939, 1944-47, Sterbetz 1957, 1961) is említi, összességében véve a madár és az emlősanyag is feldolgozatlan maradt. A többi taxon esetében még rosszabb a helyzet. Zárójelben jegyezzük meg, hogy az 1950-es évek végén a Makói múzeumban is tároltak valamennyi természettudományos anyagot, de a preparátumok minősége nem érte el a „közgyűjteményi szintet" (Csongor Győző szíves szóbeli közlése). 91 Állóeszköz könyvjóváírással történő átadása -in.: MFM Adattára isz.: - Müv. Oszt. isz.: 6-35/1967