A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A gyűjtemény szétzilálódása és újjászervezése (1934-1957) - A II. világháború utáni évek a múzeumok államosításáig (1945-1950)

vidékre települnie. Szegeden látszólag minden együtt volt (a szakember, a gyűjtemény és az egyetem), mégsem lett az egészből semmi. A fővárosi lobbi ügyesen használta ki a helyi tehetetlenségi nyomatékot. A II. Világháború utáni évek a múzeumok államosításáig (1945-1950) Csodával határos módon a világégés viszontagságait a természettudományos anyag apróbb sérülésekkel átvészelte. Az egyetlen komolyabb háborús kár a híd bombázásakor keletkezett. A heves rezgések, továbbá a becsapódások után fellépő légnyomás következtében néhány Beretzk-féle dermoplasztika kiesett a szekrényből és összetört. Erről így számolt be naplójában

30

: „ 1944 július 3.-án ellenséges bombatámadás érte a várost délben "12 órakor. Egy légi akna a közúti híd szegedi feljárójától jobbra esett a víz szélébe; az Antalffy halászbárkáját telibe találta. Ez a bomba betörte a múzeum összes ablakait s a fehértói gyűjtemény egyik szekrényének /sólymok, baglyok stb.../ hatalmas üvegtábláit összetörte, a madarak a szekrényből a földre repültek. " Az igazi veszélyt az állagvédelemi munkák elhanyagolása jelentette. A városi múzeum természetrajzi osztályán a II. világháború után minden korábbinál siralmasabb helyzet alakult ki. A gyűjtemény gazdátlan, új beszerzések gyakorlatilag nincsenek, állagmegóvás híján a pusztulás aggasztó méreteket öltött. Utoljára (talán) 1943-ban mérgeztek alaposabban. A nem fűthető, dohos és nyirkos alagsorban a raktározás kényszertárolássá változott. Szakkezelő híján 1945 és 1950 között a teljes gyűjtemény gondozása a kívülállónak számító Beretzk Péterre maradt, aki emberileg teljesen érthetően mindenek előtt saját letéti anyagát próbálta menteni (Gaskó 1999/a). 1947-ben a Szegedi Népszava hasábjain felröppent a hír, hogy a méltatlan elhelyezés miatt Budapestre kerül a Beretzk-féle madárgyüjtemény. Szőke Mihály múzeumigazgató ez ügyben tett nyilatkozata úgy összegezhető, hogy ragaszkodik a Bereck(!)-féle madárgyűjteményhez, mert az ehhez a tájegységhez tartozik (DM 1947. 07. 25.). A válasz sem késett sokat. 1947. 07. 27-én a Szegedi Naplóban Csányi Piroska készített riportot Beretzk Péterrel. Csányi Piroska (1947) cikkének már a címe is sokat sejtet: „Penész eszi, moly rágja a múzeumban az értékes madárgyűjteményt - ezért akarja elvinni a Nemzeti Múzeum ". Érdemes idézni a cikk néhány gondolatát: 0 Beretzk, P. /1930-1948/: Vadászati naplóm. 1. -Kézirat Szeged, -in.: MFM Adattára isz.: -