A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)
I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - Koncepcióváltás a század elején - A Czógler korszak (1917-1936)
Igazgatónk emberismerete jónak bizonyult. Az új munkatárs azon régi vágású tanáremberek közé tartozott, akik a szakmájukat nem munkának, hanem hivatásnak tekintették. Múzeumi tevékenységét nem a másodállásban rejlő pénzszerzés motiválta, hanem a szakmai elhivatottság. (1920-ban havi 100 korona tiszteletdíjat kapott. Az ekkor alakult Szegedi Múzeumbarátok Egyesületének a tagdíja személyenként évi 250 koronát tett ki. 33 ) Tanítványának és későbbi múzeumbeli utódjának, Csongor Győzőnek (1977) a szavaival élve Czógler nem könyvből tanulta és nem könyvből tanította a természetei ". A korai periódus vidéki természettudományos muzeológusai általában nem tartoztak a „szakbarbárok" közé. Mivel a feladatokhoz viszonyítva rendkívül kevesen voltak, mindenhez konyítaniuk kellett egy kicsit. A létszámhiány gyakorta vezetett „interdisciplinális" munkálatokhoz. Az elmondottakra klasszikus példa Lázár, Tömörkény és Móra természetrajzi tárvezetősége, de Czógler Kálmán sem kerülhette el ezt a csapdát. Az 192l-es évi jelentés 34 szerint részt vett a címszó katalógus összeállításában és segítkezett a néprajzi osztály tárgyainak rendezésében. A kényszeres tevékenység mellett a közös munkának léteztek előnyös oldalai is. A kollegák megismerték egymás munkáját és szerencsésebb esetekben kutatásaikat összehangolták. Czógler Kálmán például szívesen járt ki Móra Ferenc és Banner János ásatásaira, ahol kitartó szorgalommal gyűjtötte a csiga- és kagylóhéjakat, segített az adatrögzítésben és a tárgyanyag restaurálásában (Csongor 1956/a, 1977). Összehasonlító gyűjteménye birtokában sikerült azonosítania a Tömörkény, Móra, Banner és Krecsmarik ásatásain előkerült kagylóváz maradványokat. A karakterfajok ökológiai igényeit figyelembe véve rekonstruálta a Szeged környéki Tisza-völgy egykori érrendszerét. A Hódmezővásárhelytől egészen a Marosig húzódó mély fekvésű ártereken például, vagy négyévezreddel ezelőtt ugyanúgy a lassan folyó erek domináltak, mint a folyamszabályozások előtt. Bebizonyította, hogy főképp a neolitikumban, kevésbé a bronzkorban a Tisza-Maros összefolyásánál élő népesség nyersen „osztngamódra" fogyasztotta el az édesvízi kagylókat (Czógler 1933-34). Tennivaló a természetrajzi tárban szintén akadt bőven, néha talán egy kicsit több is a kelleténél. Úgy tűnik ekkorra (1917) a Reizner igazgatósága idején vásárolt tárgyak bizonyos hányada amortizálódott. Különösen a rovaroknál jelentkeztek komolyabb problémák, melyeket (elsősorban) selejtezéssel igyekeztek orvosolni. A 33 Jelentés a szegedi Somogyi-Könyvtár és Városi Múzeum állapotáról 1920-ban -in.: CS. M. Levéltár isz.: - (Eredeti isz.: 20/1920 jan. 12.) 34 Jelentés a szegedi Somogyi-Könyvtár és Városi Múzeum állapotáról 1921-ben -in.: CS. M. Levéltár isz.: -
