A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - Koncepcióváltás a század elején - Az állattár kibővítése látványos (tehát elsődlegesen kiállítási célokat szolgáló) állatokkal, továbbá a helyi fauna fontosabb elemeivel

Az állattár kibővítése látványos (tehát elsődlegesen kiállítási célokat szolgáló) állatokkal, továbbá a helyi fauna fontosabb elemeivel Tömörkény igazgatósága alatt a korábbiaknál kiemeltebb szerepet kapott a helyi gerinces fauna reprezentáns fajainak a begyűjtése. Az elképzelés lényegében egybevág azzal a fejlesztési irányvonallal, amit 1894-ben Vellay Imre és Zsótér László képviselt. A közművelődési funkció előtérbe kerülését jelzi, hogy 1904 és 1917 között gyűjteményünk több látványos preparátummal bővült, mint a korábbi időszakban"^. A változásban döntő szerepe lehetett Mórának, aki ezekben az években a gyűjteményt kezelte. (Közművelődési tevékenységéről később részletesebben szólunk.) Tapasztalataink szerint a közönség érdeklődését a látványosabb, nagyobb testű emlősök és madarak százszorta jobban felkeltik, mint a legtudományosabb alapossággal összeválogatott apróbb madarak, csigák, vagy rovarok. Különösen a legfiatalabb korosztályok (óvodások, alsó tagozatos általános iskolások) számára jelent sokat, ha közelebbről is megismerkedhetnek meseviláguk kedvenc hőseivel. Nem volt ez másként a XX. század elején sem. A Czógler által vezetett leltárkönyv bejegyzései alapján az 1905. évi gyarapodásból a Rimaszombatról származó vaddisznó (Sus s. serofa), a vágsellyei borz (Mêles mêles) és a Pusztaszeri-erdőben elejtett őz (Capreolus capreolus) említhető, mint kiállítási célokat szolgáló tárgyanyag. Faunisztikai szempontból kétségkívül legértékesebbek a fakókeselyű (Gyps f. fui vus) dermoplasztikák. Adataik: Szeged, 1904. 11. 16. 01- preparálta Haering Ede 1906 - és Hódmezővásárhely. 1902. 10. 21. A régi leltárkönyvben csak az elsőt találtuk meg. Sajnos a gyűjtők (vagy adományozók) személyére nincs semmiféle utalás. A madarak a mai napig megtekinthetők gyűjteményünkben. 1907. 10. 5-én, városunk határában ejtették el azt a pusztai ölyvet (Buteo r. rufinus), amely az egyetlen preparátumunk ebből a fajból. 1909-ben 1 pár darvat (Grus grus) vásároltak. Néhány évvel később, ismeretlen ajándékozótól egy közös talpazaton elhelyezett nyírfád (Lyurus tetrix) párt kaptunk. (Adatai: Sajó-Réde, Gömör vm.- 1916. 05. 10.) A természetrajzi tár nagyobb megrendeléseit, cége csődbe jutásáig Haering Ede kapta. Lz nem is meglepő, hiszen az övé volt Magyarország legnagyobb tanszergyára, ahol 1908 körül már 30-40 munkást is foglalkoztatott. Számos technikai és technológiai újítást vezetett be, melyekkel külföldön is szép sikert aratott (Bátyai 1990-1991). 1904-ben 41 kitömött madarat, 1905-ben 16 „különálló tárgyon" (alátéten) lévő 28 emlős dermoplasztikát készített számunkra (Gaskó 1999/a). 1906. 03. 23-án keltezett „Nyugtatványán" szereppel egy vaddisznó preparátum, ami lehetne akár új szerzemény is, bár valószínű, hogy az elszámolás az előző 25 Városi Múzeum Szeged (1917-1950) Az Állattani Gyűjtemény Leltára 1. -in.: MFM Adattára isz.: 4 S