A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

Összegzés

csak a napjainkban egyedileg leltárköteles tárgyakat vette nyilvántartásba, hanem minden kellő háttér-információval ellátott anyagrészt. Móra Ferenc halála után történt néhány személyi változás a múzeumban. Ezek közé tartott Czógler Kálmán távozása, amely erősen kihatott az elkövetkezendő évekre. Állandó gazda híján zűrzavaros időszak kezdődött, amely gyakorlatilag egészen 1951-ig tartott. A természetrajzi osztály kezelői gyakran váltakoztak anélkül, hogy munkásságuk maradandó értéket hozott volna létre. Az egyetlen említésre méltó esemény az volt, hogy dr. Beretzk Péter MÁV főorvos 1936-ban letétbe helyezte nálunk fehér-tavi madárgyüjteményét. Csallány Dezső igazgatósága alatt példás együttműködés alakult ki a sokoldalú tudós és intézményünk között, ami később megszakadt, vagy legalábbis akadozott. A helyi lapok hasábjain 1947-ben furcsa írások jelentek meg. Felröppent a hír, hogy a helytelen tárolás miatt Budapestre kerül a teljes Beretzk-féle madáranyag. Szerencsére ebből semmi sem lett. A vita elültével, 1951-ben Beretzk Péter az összes addigi preparátumát örökletét formájában a múzeumnak ajándékozta. Az újjászervezés munkálatai kikényszeríttették a személyi bővítést. Csongor Győző középiskolai tanár kezdetben 1951-ben „félállásban" dolgozik intézményünkben, majd 1952 február 20-tól a Móra Ferenc Múzeum főállású munkatársa lesz. Még ugyanebben az évben helyi- és budapesti szakemberek bevonásával létrehozzák a vidék legnagyobb természettudományos állandó kiállítását, a „Fehér-tó életét". Átadását eredetileg november 7-re tervezték, de a munkával csak egy hónappal később, 1952 december 7-re készültek el. A késedelmet megúszták komoly következmények nélkül, amit valószínűleg a hatalmas közönségsikernek köszönhettek. A megnyitás utáni hetekben minden korábbi látogatási csúcs megdőlt. 1957-ben az állattár gondozását dr. Marián Miklós herpetológus vette át. Rövidesen preparátort is kaptunk, Készei Péter személyében. A természettudományos munkatársaink 1957-től kapcsolódnak be a Tisza völgy komplex, ökológiai szemléletű kutatásába. A Tisza-kutatás kezdeti szakaszát a határtalan lelkesedés jellemezte. A tanyahajóval, motorcsónakkal, kerékpárral és gyalog folytatott felderítő utak dokumentatív anyaga gyűjteményünket gazdagította. Az 1950-es évek végétől Csongor Győző érdeklődése anélkül, hogy botanikai kutatásait teljesen abba hagyná egyre inkább a várostörténet felé fordult. 1965-től csoportvezetőként, helytörténeti részlegünk irányítójává nevezik ki. 1963-ban (ezzel párhuzamosan) a részmunkaidőben foglalkoztatott Gallé László (senior) középiskolai tanárra bízzák a herbáriumot, aki 1980-ban bekövetkező haláláig hü marad intézményünkhöz. Gallé munkatársaihoz hasonlóan a kezdetektől fogva aktív résztvevője a Tisza-kutató programoknak. Doktori disszertációját is a Tiszamente zuzmócönózisairól írta, 1967-ben. A természettudományos részleg 1965-ben dr. Bátyai Jenőnével bővül. Készei Péter 1968-ban történt távozása után ő marad az egyedüli preparátorunk.