A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - Koncepcióváltás a század elején - A természetrajzi tár (osztály) vezetését – legalább részlegesen – szakképzett gyűjteménykezelőkre bízzák (1909-1915)

A természetrajzi tár (osztály) vezetését - legalább részlegesen szakképzett gyűjtemény kezelökre bízzák (1909-1915) Lakatos Károly második szegedi periódusa Tömörkény elődjével ellentétben a hosszú távú kibontakozás útját (igen helyesen) az erre a tudományágra specializálódott gyűjtemény kezelőben látta. Valószínűleg a Vellay-féle rovargyűjtemény pusztulása miatt értékelték át a korábbi évek gyakorlatát. A szomorú ügynek, ez a szemléletváltás az egyetlen, igaz cseppet sem lebecsülendő pozitívuma. Hearing Ede tanszergyára 1909-ben csődbe ment, így az ő segítségére sem számíthattak többé (Bátyai 1990 1991). Ha nem akartak újabb állagvédelmi botrányt lépniük kellett. Tömörkény rövid időn belül, Móra azonnal megtalálta a tár vezetésére a megfelelő személyt. Először (még 1909-ben"

4

) a vadászok és madarászok között vitathatatlan szaktekintélynek számító Lakatos Károllyal próbálkoztak. Mivel a jelölt, 1869 és 1895 között, alkotó éveinek legjavát városunkban töltötte, feltételezzük, hogy neve nem csengett teljesen ismeretlenül Tömörkény István számára. A győri születésű Lakatost, Chernél István a legtermékenyebb hazai madártani szakírónak tartotta, aki éppoly nagyformátumú ornitológus, mint Petényi Salamon János, Madarász Gyula, vagy Lovassy Sándor (Czvalinga 1997). Herman Ottó szerint e sokoldalú természetbúvárnak mindössze „egy hibája van, az, hogy nem németnek született, s nem Schlossernek hívják" (idézi Czvalinga 1997). Lakatos Károly a Természettudományi Közlönyben éppúgy házi szerzőnek számított, mint az Erdészeti Lapokban, az Ethnographia-ban. a Néprajzi Értesítőben, vagy éppen a Halászatban. Nagy-Britanniában a The Field hasábjain sorra jelentek meg apróbb-nagyobb tanulmányai, német nyelvterületen ugyanez mondható el a Naturhistorische Monatberichte c. folyóiratról (Czvalinga 1997, Gaskó 2002). 1897-ben Lendl Adolf megindította a „Természet

,, c. folyóiratot, melynek főszerkesztője a laptulajdonos, felelős szerkesztője Lakatos Károly lett. Minden túlzás nélkül állítható, hogy a "Természet" az adott műfajban a legjobbak közé tartozott. Szerencsésen ötvöződtek benne a különféle szakterületek legújabb tudományos eredményei és az érdekfeszítő vadásztörtének. A szerkesztési elvek mindvégig a soktényezős megközelítési módszeren alapultak. Lakatos Károlynak és barátjának. Zsótér Lászlónak köszönhető, hogy az 1800-as évek végén össze lehetett állítani vidékünk madarainak faunajegyzékét. A Fauna Regni Hungariae-ben közölt szegedi adatok (Schenk 1918) ugyanis egészen bizonyosan tőlük származnak (Gaskó 1999/c). A korszakos jelentőségű ~

4 Tömörkény tájékoztató levele Lakatos Károly alkalmazásáról -in.: Somogyi-könyvtár Adattára isz.: 174/912