A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

III. fejezet; Múzeum és természetvédelem - Beretzk Péter utáni idők - Az utóbbi 2 évtized természetvédelmi vonatkozású feladatairól

1991. augusztus 27-én dr. Molnár Gyula ornitológus és dr. Gaskó Béla muze­ológus aláírásával újabb beadvány készült „Javaslat a Maros jobb parti hullámte­rének védetté nyilvánítására" címmel. Az előterjesztők (értelemszerűen a kiskertes művelésű és a beépített részek kivételével) a meglévő Makó-Landori Védett Terü­lethez hasonlóan, a Maros-folyó jobb partjának teljes hazai szakaszát védelem alá kívánták vonni. A KMNP megalakítását kísérő védetté nyilvánítási hullámból és a kapcsolódó alapfelmérésekből a Maros-part legértékesebb területe, Vetyehát valahogy ismét kimaradt. A hiány pótlására a területről 1995-ben újabb védelmi javaslat készült, mely­nek kibővített változatát Gaskó Béla le is közölte a „Studia Naturalia" c. periodi­kában (Gaskó 1999/c). 2./Részvétel a KNP által szervezett regionális kutatásokban Csongrád megye már csak földrajzi fekvése miatt is érdekes terület. A Duna­Tisza közi (Praematricum) és a Tiszántúli (Crisicum) flórajárás határvonala jó megközelítéssel a Tisza jobb parti árterét követi. Az átmeneti zónában az eltérő vegetáció találkozása lehetőséget nyújt mozaikos élőhelyek kialakulására. Ilyen biotóp-komplex többek között a kiskundorozsmai szikes-láncolat, vagy a puszta­szeri Büdös-szék környéke. A Tisza-völgy sajátos élővilága az áradások szelekciós hatására alakult ki. A hullámterek nem alkotnak minden szempontból zárt rendszert. Esetenként (pl. el­öntések idején) meghatározó jelentőségű lehet a mentett oldali refugiumokkal fennálló kapcsolat. A hullámtéri erdők és a szikes-láncolat megóvása érdekében hozták létre 1976-ban, a némi túlzással „nemzeti park méretű" Pusztaszeri Tájvédelmi Körze­tet. Nem a véletlen műve tehát, hogy az egyetlen komolyabb Csongrád megyei ál­lapotfelmérés itt történt. Az 1988-1989-ben folyó felméréseket Seregélyes Tibor (1989) irányította. A munkálatokból erejéhez mérten intézményünk is kivette a részét. Simon Erzsébet a történelmi és kultúrtörténeti értékeket ismertette, Gaskó Béla feltérképezte a PTK védett bogarait (Gaskó 1989, Simon 1989). A JATE Ökológiai Tanszéke látta el a koordinátori feladatokat abban az 1992 és 1993 években végzett állapotfelmérésben, amely kiterjedt a KNP és a leendő KMNP teljes területére. Természetesen nem folytattunk az Apajpusztától Biharugráig tartó, fél alföldnyi vidék minden egyes védett, vagy arra kijelölt terü­letén vizsgálatokat, csak az ún. mintavételi helyeken. A kutatás sorozat „A Kiskunsági Nemzeti Park és a Kőrös-Maros Regionális Park komplex természeti képe" c. fantázianevet kapta. (A regionális kifejezés azért furcsa egy kicsit, mert ezt a fogalmat a hazánkban hatályos természetvédelmi ren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom