A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

III. fejezet; Múzeum és természetvédelem - Beretzk Péter utáni idők - A Tiszától Sopronig, Marián Miklós természetvédelmi munkásságáról

A Tiszától Sopronig Marián Miklós természetvédelmi munkásságáról Marián Miklós a Tisza-kutatás felívelő korszakában került Kaposvárról Szegedre, ahol rövidesen be is kapcsolódott a szervezetbe. Ezzel a lépéssel mindenki jól járt. A Tisza-kutatók kamatoztatni tudták hihetetlen szorgalmát, precizitását és szervezőkészségét, cserébe lehetőséget biztosítottak számára egy szélesebb körű tudományos kapcsolatrendszer kiépítésére, és kipótolták az (anyaintézménye által olykor bizony eléggé szűkösen mért) anyagi juttatásokat. 1968 és 1980 között ő töltötte be a Tiszakutató Bizottság titkári posztját. Sokak szerint ezek az évek tekinthetők a Tisza-kutatás „aranykorának", ami rajta kívül alapvetően 2 embernek köszönhető: dr. Bodrogközy Györgynek és dr. Horváth Imrének. 1962-től csatlakozott a Szikeskutató Munkacsoporthoz (Kasza-Marián 2001), mely szerveződés Megyeri János professzor vezetésével, számos alföldi, ezen belül elsősorban Duna-Tisza közi szikes tavat mért fel. Emlékezzünk csak vissza, ekkoriban kísértetiesen hasonló témán dolgoztak a hazai ornitológusok is. Marián 2 jelentősebb herpetológiai tanulmányt jelentett meg e tárgykörben; a Békés megyében található kardoskúti Fehértó (Marián 1967), és a kiskunhalasi (Bács-Kiskun megye) Kunfehértó faunáját (Marián 1967). A Móra Ferenc Múzeum természettudományi részlegében evidenciának számított, hogy aki ott dolgozik, az egyben Tiszakutató is. E sorok írója 1974 január első munkanapján kezdte el muzeológusi ténykedését. Még abban a hónapban két új tagsági viszonyt létesített; belépett a szakszervezetbe és felvették a Tiszakutató Munkacsoportba. Marián Miklós nyugállományba vonulása után változatlan aktivitással dolgozott tovább. Számára a természet csodáinak megfigyelése és értelmezése jelentette az igazi kikapcsolódást. A Tisza-kutatásról és a TIT Madártani és Természetvédelmi Szakköréről (Beretzk Péter Madártani és Természetvédelmi Szakkör) a korábbi fejezetekben már részletesen szóltunk. Itt mindössze annyi kiegészítést szeretnénk tenni, hogy az utóbbi talán legnagyobb tudományos produkcióját, „A DélAlföld madárvilága" c. kiadványt (Marián -szerk- 1980), azóta sem sikerült egyetlen helyi madarász profilú egyesületnek sem megismételnie. Nem feltétlenül korszerűsítésre lenne szükség, de mű megjelenése óta eltelt 20 esztendő, ami felgyorsult tempójú korunkban rettenetesen hosszú idő. Visszatekintve a Móra Ferenc Múzeum természettudományi részlegének történetére, a két legmobilabb munkatársunk kétségtelenül Csongor Győző és Marián Miklós volt. Ez a megállapítás nemcsak a Tisza-völgy kutatására érvényes. Marián Miklós muzeológusi ténykedését az 1950-es évek elején Somogy megyében kezdte, és később is szívesen látogatta ezt a vidéket. Nyugállományba vonulása után Somogy, Veszprém és Baranya megyék kiemelt jelentőségű kutatatási