A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

III. fejezet; Múzeum és természetvédelem - Intézményünk munkatársai és a természet védelme - Puskával védhető természet

rögzített történések tovább gondolt változatainak foghatók fel. (írásai valószínűleg ettől olyan élményszerűek.) A „Nimród Vadászlap" és a „Magyar Vadász" házi szerzőjeként (ki tudja miért?) hitt egy ideában. Úgy vélte, a vadászok többsége, hozzá hasonlóan, természetszerető kultúrember. (Óvják a fészkeket, etetik a legyengült állatokat, csak arra lőnek, amit felismernek, és amire nincs vadászati tilalom, igyekeznek érvényesíteni a természetvédelem szempontjait stb.) Olvassunk bele egy 1949-ból származó írásába (Beretzk 1949/a): ,, Vadásztársaim! Ismerjük meg a madárvilágot. Menjünk közelebb az ég vándoraihoz. Mennyivel másképp fogjuk meglátni azokat. Csodálni és szeretni fogjuk őket, kik a Természet íratlan parancsainak maradéktalanul eleget tesznek és betöltik híven a Természetben a reájuk kirótt nehéz szerepüket. " Választ kapunk arra kérdésre is, hogy milyen az igaz(án hipotetikus) vadász (Beretzk 1949/b): „Az igaz vadász a természetet járva nemcsak a vadat keresi, hanem igyekszik a természet élővilágát megismerni és a természeti jelenségeknek magyarázatát keresni. " Az örökzöldnek számító haszon-kár kérdéskörben az egyedüli elfogadható álláspontra helyezkedett, jelesül arra, hogy ezek emberközpontú kategóriák (Beretzk 1958). Aki egyszer ilyen „méltatlan" dolgokat állít, az képes „galádabb" megnyilvánulásokra is. Az őszi récehúzás kapcsán, 1958-ban közzétett felhívása (Beretzk 1958), kiváló példa erre. „Most a madarásznak volna még néhány kérő szava a vadásztársakhoz. Hazánkon az északi, észak-keleti récék nagy tömege halad keresztül. ...Az ilyen mélyvizű élethez szokott récéknek a húsa sem élvezhető. ...Ajándékozzuk az ilyen ritkábban ejtett récéket a Nemzeti Múzeum Természettudományi Tárának, vagy a Madártani Intézetnek. " Bár személyiségéből adódóan kedélyesen szemlélte a világ apróbb-nagyobb képtelenségeit, néha azért sikerült őt is meglepni. Ilyen eset történt 1943-ban, amikor egy vadászati rendelet szövegezésébe belejavított a nyomda ördöge. Ez önmagában nem lett volna gond, hiszen ilyesmi bárkivel és bármikor megeshet. Beretzk Péter (1943/d) azon háborodott fel, hogy a hibát egyetlen „szakember" sem észlelte.