A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

III. fejezet; Múzeum és természetvédelem - Alapelvek - A szervezett együttműködés (1973-1995)

Mielőtt közös dolgainkra rátérnénk, vizsgáljuk meg a jogi környezetet. A különféle szabályozók elemzése önálló kötetet tenne ki, így csak azokra a rendelkezésekre térünk ki, melyek alapvetően befolyásolták tevékenységünket. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 12/1971. (IV. 1.) Korm. sz. rendelete az 1961. évi 18. sz. tve. továbbgondolása. Ez a törvény erejénél fogva (ex lege) védetté tette Magyarország valamennyi madarát (9. §). Mielőtt valaki azt mondaná, na végre, hivatkoznunk kell a 2. sz. mellékletre, amely a kivételeket tartalmazza. Ebből többek között megtudhatjuk, hogy: „a héja, a karvaly és a barna rétihéja a szárnyasvad és baromfitenyésztő telepeken elejthető. " (3/c). „A természetvédelem népszerűsítése érdekében" a 20.§ szorgalmazza, hogy az oktatás keretein belül évente rendezzék meg a madarak és fák napját. Nagyon lényeges momentum még, hogy a hazai jogalkotók ekkor vezették be a Nemzeti Park fogalmát. 1982. július 1-én három meghatározó jelentőségű természetvédelmi rendelkezés lépett hatályba. Ezek a következők: 17 A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1982. évi 4. sz. törvényerejű rendelete a természetvédelemről. 2.1 A Minisztertanács 8/1982/III. 15./sz. rendelete a természetvédelemről szóló 1982. évi 4. sz. törvényerejű rendelet végrehajtásáról. 3./ Az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1892/III.15./ OKTH sz. rendelkezése a védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, egyedeik értékéről, a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról, valamint egyes védett állatfajokkal kapcsolatos korlátozások és tilalmak alóli felmentésekről. Az egymáshoz szervesen kapcsolódó rendelkezések a kitűzött célok körvonalazásán túl a megvalósítás szabályozóit is tartalmazták. A védett gerinctelen állatok pénzben kifejezett (eszmei) értékét az 1982. VII. 1-én hatályba lépett 1/1982/III.15/OKTH sz. rendelkezés 2. melléklete tartalmazza. A felsorolás szerint: „A védett gerinctelen állatok száma összesen 154 faj." Ezzel szemben a listán ténylegesen három osztálynak, a csigáknak (Gastropoda), a rákoknak (Crustacea) és a rovaroknak (Insecta) 153 faja szerepel. Móczár László (1982), majd később Medvegy Mihály (1983) cikkében felvetődik az a gondolat, hogy rovarok esetében célszerűbb lenne az élőhelyet (biotópot) védeni. Mindketten óvatosan fogalmaznak, kerülik az élőhely és az egyedi védelem szembeállítását. Móczár László (1982), mint vérbeli múzeumi ember, egyben kiigazította a teljesen összekevert nomenklatúrát is. A már-már humoros bakik arra utalnak, hogy ezt a törvényt sem zoológusok alkották, hanem „termé-