A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

III. fejezet; Múzeum és természetvédelem - Alapelvek - Az útkeresés évei (1948-1973)

természetbarát szemlélet róható fel. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a kezdeti területvédelem, a növényvilágon kívül, kizárólag a madár-és az emlősfaunára épült. A tudományos igényű flóra- és faunakutatás kezdetei Az 1800-as évek második felében megkezdődött a korszerűnek tekinthető fauna- és flórakutatás. A gerinctelen taxonoknál még a XX. század első évtizedeiben is a közlésre esett a hangsúly. Mindenki minden adatot publikált, melyek felhalmozódva, egy idő után minőségi változáshoz vezettek. A XIX. század végére kibontakozó faunakép meglehetősen azonban még meglehetősen mozaikszerű, és minden résztanulmány ellenére óriási területek maradtak fehér foltnak. A továbblépés igénye megkövetelte az eredmények összegzését. Ezt a célt szolgálta az eredetileg a Millenniumra szánt, de végül csak 1918-ra elkészült Fauna Regni Hungáriáé kötet (Paszlavszky - szerk. - 1918). Az első szisztematikus igényű hazai faunamű iránti fokozott igényeket jelzi az ízeltlábúak (Arthropoda) fejezet 1900-as, előzetes kiadása (Paszlavszky - szerk. - 1900). A feladat a kisebb fajszámú gerinces taxonoknál egyszerűbbnek látszott, de az élet rácáfolt erre a feltételezésre. Herman Ottó és tanítványai rendkívül igényesen, teljességre törekedve végezték a munkájukat, ehhez pedig idő kellett. Az útkeresés évei (1948-1973) Az első közös munka 1945 után a politikai-gazdasági viszonyok alaposan megváltoztak. Az évtized végére mind a természetvédelmi, mind a természettudományos múzeumi vonalon kialakult egyfajta bizonyítási kényszer. így kerülhetett sor arra az egymásra találásra, amely a későbbi korok számára is példaértékű lehet. Célként az egykori tiszántúli lápok talán legutolsó gyöngyszemének, Bátorligetnek a minél teljesebb florisztikai és faunisztikai felmérését tűzték ki maguk elé. Az előzményekről Székessy Vilmos (1953) az alábbiakat vetette papírra: „A Természetvédelmi Tanács kezdeményezésére és részben anyagi támogatásával az Országos Természettudományi Múzeum Adattára ezért 1948-ban elhatározta, hogy a bátorligeti pusztuló lápok és erdők faunáját a lehetőségekhez képest begyűjti és ezáltal Bátorliget élettörténeti szempontból érdekes lápterületének állatvilágát legalább dokumentációként megőrzi és megmenti az utókor számára. " A nagyszabású munkálatok koordinátora a Természetvédelmi Tanács részéről Tildy Zoltán főtitkár volt, az Országos Természettudományi Múzeum Állattárát Tasnádi Kubacska András főigazgató képviselte. A zömmel 1948-49-ben folyta-