A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A szegedi múzeum gyűjteményének története - Vita a természetrajzi tár arculatáról (1885-1896)

nak, vagy átminősítik csereanyagnak. Bár kezdetben Reizner János könyvtárigazgató is azonosult ezzel a (rémisztő) tervvel, ám véleményét hamarosan megváltoztatta. Szemléletváltása annyira mélyrehatónak bizonyult, hogy hajszál híján ő lett a ..Vidékmagyarország" első természettudományos múzeumának az igazgatója (Fán 1999, Gaskó 1999/a). A történet 1893-ban kezdődött, amikor Camillo Schaufuss meisseni entomológus több városnak, köztük Szegednek is, fölajánlotta (a saját maga által) nagy értékűnek mondott „természetrajzi múzeumát". Cserébe a gyűjteményért azt kérte, hogy alkalmazzák, mint a természettudományos tár igazgatóját. Reizner János a Somogyi-könyvtár igazgatója szerette volna a tervezett kultúrpalotát azonnal tudományos igényű gyűjteménnyel feltölteni. Profetikusnak bizonyult meglátása szerint: ,, Egy jövendőbeli nagy és szép természetrajzi múzeumot tehát vagy az ajánlat elfogadása útján sikerül megalkotni, vagy pedig talán soha sem lesz a városnak ily intézménye. " (így igaz, nem lett!) -idézi Fári-Kőhehyi 1985Reizner, miután két alkalommal is megtekintette a „Schaufuss múzeumot", jelentésében elismerően nyilatkozott a látottakról. Javasolta, hogy a város fogadja el a tulajdonos feltételeit. (Fári-Kőhegyi 1985) Vellay Imre - 1894/a, 1894/b, 1894/c, 1894/d-(SzH 1894. 01. 21., SzH 1894. 02. 02., SzH. 1894. 02. 17., SzH. SzH. 02. 10. ) és Zsótér László - 1894- (SzH 1894. 02. 25.) másképp látták a dolgot. Szerintük Szeged múzeumát helyi anyaggal kellene feltölteni, ami - valljuk be őszintén - nagyon is indokolt kérés volt. Vellay (SzH 1894. 01. 21.) véleményét szó szerint idézve: ,,Nem valóságos mellőzése ez a hazai tudományos törekvéseknek? Hát az ország második metropolisa szemében olyan alacsony fokon áll a hazai tudományosság, hogy a haza kulturális emelése végett, - még mielőtt itthon, hazánkban széttekintett volna, egyenesen külföldi tárgyak után kapkod? " Nem minden ok nélkül tartottak attól, hogy a városi vezetés ezzel az „üzlettel" egyszer s mindenkorra letudja a további fejlesztéseket. A Szegedi Hiradó hasábjain kibontakozó vita elmérgesedését úgy lehetett megakadályozni, ha kikérik az adott kérdésben valamely országos szaktekintély véleményét. A választás a város korábbi országgyűlési képviselőjére Herman Ottóra esett, aki a fejlesztés megvalósítását Reiznerhez hasonlóan képzelte el. 1894. február 5-én keltezett jelentéséből idézünk: