A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)
I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A hőskorról és trendjeiről - A háromlábú csirke szárnyalása, avagy a fellendülés kezdete vidéken
A Kegyes-tanítórend Városi Főgimnáziuma Ez a legrégebbi természetrajz gyűjtemény megyénkben, még 1850-ben keletkezett (MM 1904). Állománya 1904-ben 502 állatból állt, ebből 25 emlős és 123 madár. Ez semmiképp sem lebecsülendő mennyiség, bár értéküket csak a pontos fajlista ismeretében lehetne megbecsülni. A legnagyobb tételt a 2423 növény jelenti, ami nyilván összefügg Pap János mennyiségtan tanár gyűjtő tevékenységével (MM 1904). Az ő nevéhez fűződik az első jelentősebb Szeged környéki növénytani tanulmány is, amely 1890-ben jelent meg „Képek Szeged város birtokterületének növényvilágából" címmel (Pap 1893). Sajnos a munkában az irodalmakból átvett részek dominálnak, kevés benne az eredeti megfigyelés. A vásárlások főbb tételei (Magyar 1890, 1893), egyértelműen az oktatást szolgálták. Az ajándékok kevésbé kapcsolódtak a tananyaghoz, de hiányzott az a rendszerező pedagógus, aki a tárgyak kavalkádjából Vánkyhoz és Bodnárhoz hasonlóan „múzeumot" alakított volna ki. A Hódmezővásárhelyi Ev. Ref. Főgimnázium (Református Gimnázium) gyűjteménye A református gimnázium az 1800-as évek második felében olyan felekezeti középiskola volt, amely mai kifejezéssel élve „elsődlegesen állami feladatokat" látott el. Természettudományos gyűjteményüket 1862-ben alapozták meg Wagner Károly, egykori hátszegi gyógyszerész felállított madár dermoplasz-tikáival. A szaporodó tárgyanyag hamarosan „kinőtte" a tanórákhoz kapcsolódó szertár szűkösre szabott kereteit. Az 1875-ben készített első hiteles szakkatalógusból kiderül, hogy egyedül a madárgyűjtemény 200 faj 273 példányából állt. Ez (mennyiségben és faj számban egyaránt) sokkal több annál, mint amennyi a szemléltetéshez feltétlenül szükséges. Természetesen a dolgok már akkoriban sem történtek önmaguktól. A célirányos fejlesztésekhez hozzátartozik a személyi oldal is. A „múzeum" létrehozója Bodnár Bertalan, kisdiák korában magától Herman Ottótól leste el a természet alázatos szolgálatát (Bodnár 1939). A mester mellett eltöltött tanulóidő egyfajta komplex szemléletet eredményezett. Az összefüggésekre érzékeny világlátás szépszámú publikációin kívül megnyilvánult abban is, ahogyan a gyűjtemény fejlesztéshez viszonyult. Ennek célját és alapelveit az iskola „természetrajzi múzeumáról" írott monográfiájában az alábbiakban összegezte (Bodnár 1939):
