A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)
II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Kiállításaink - Egykori tematikus állandó kiállítások
„Ha táj-színtervezete elkészül, szeretném azt látni. Különben az alkotó festő személyes kirándulásokkal is majd sok tapasztalapokat szerezhet. Általában az lenne az ideális, ha a táj valóban az eredeti tájképet szemléltetné. " A növényzetet, ökológiai és gazdasági szempontokat egyaránt figyelembe véve, korábban szokatlan módon, társulásokra lebontva tárgyalták. A természet változásait a Beretzk Péter írásaiból ismert tagolással, évszakok szerint láttatták (Csongor 1952). Aki már készített kiállítást, az tudja, hogy annak különböző nehézségi fokozatú munkafázisi vannak. Egyesek tényleg magas szintű szakértelmet igényelnek, míg mások mechanikus jellegűek. Ha időre el szeretnénk készülni a munkával, ez utóbbi, talán kevéssé látványos, de nélkülözhetetlen feladatokat célszerű „házilagosan" elvégezni. Nem történt ez máshogy akkor sem. A „budapesti Afrika kiállításon összeszokott" Koroknay-féle MMOK csoport mellett, Bálint Alajos múzeumvezetőtől, Szelesi Zoltán művészettörténészen át Börcsök Pál fűtőig mindenki alaposan kivette részét a kétkezi munkából (Móczár 1952). A kiállítás felelős rendezője, Móczár László kézi saroglyán cipelte a földmintákat a Fehér-tó szikes mocsaraiban. Csongor Győző és szakköre két teherautónyi gyeptéglát és több kötegnyi nádat szállított be a múzeumba. Móczár László (1952) így írt erről a Fehértavi Híradóban: „Nem egyszer csípős hideg vízben, térdig gázolva hordágy szerűen szállítottunk el egy gulipánfészket, vagy speciális sziki gyeptégla-darabot. Csongor Győző és Beretzk Péter hetenként járták a vadvízországot, hogy minél gazdagabb anyagot gyűjtsön össze. Amikor pedig az eső elárasztotta a terepet, a szegedi téglagyár szárította ki a gyeptéglákat, hogy azokat még idejében penész-, stb. veszélymentesen a diorámákba helyezhessük. " A tanácsadó testület tagjai közül Stiller Jolán, Soós Árpád, Gozmány László és Halászffy Éva a hiányzó szakanyagot a helyszínen gyűjtötte be. Velük tartott az Allattár neves kutatója, Farkas Henrik is, aki a lista szerint nem tartozott a kiállítási stábba 172 . Alapos előkészületre utal, hogy a Csongrád Megyei Levéltárban igyekeztek minden fontosabb fehér-tavi dokumentumot kigyűjteni. Figyelmüket nem kerülték el a régi térképek sem. A kiállításban technikai újításnak számított, hogy a rovarokat üveg alatt „térszerkezetűre preparált" tápnövényeiken állították ki (Móczár 1952). Az átadást eredetileg november 7-re tervezték, de a munkával csak egy hónappal később, 1952. december 7-re készültek el. A megnyitó beszédet Pogány Ö. Gábor, a MMOK elnökhelyettese tartotta. A rendezvényen megjelent Dénes Leo, a szegedi városi tanács elnöke is. A rendezők a késedelmet megúszták komoly 1 ~ Kérelem Fehér-tavi kutatásra -in.: MFM Adattára isz.: 519/952 VIII. 8.