A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Kiállításaink - Egykori tematikus állandó kiállítások

Háttér-információk A kiállítást meglepően jól készítették elő, ami Beretzk Péter és Bálint Alajos érdeme. Beretzk Péter az 1930-as évek végétől a heti, vagy havi gyakorisággal megjelenő ismeretterjesztő lapoktól, a napi sajtón át a rádióig, minden alkalmat megragadott a Fehér-tó madárvilágának népszerűsítésére. Másfél évtized szívós hadakozás után sikerült elérnie, hogy e problémakör kitörölhetetlenül bevésődjön az emberek tudatába. A felfokozott érdeklődésnek könyvelhető el, hogy 1951-ben, dr. Horváth Lajos, a készülő debreceni természettudományos kiállítás rendezéséhez a Fehér-tó madarait kívánta tanulmányozni

166

. (A Hortobágy a város tőszomszédságában terül el.) A felhajtás nagyságát jelzi, hogy egyszer maga Rákosi Mátyás is kilátogatott a híres vízi birodalomba. Csongor Győző visszaemlékezése szerint az ország „erős embere" azt akarta megtudni, miért járnak ki annyian szórakozni, egy népgazdasági szempontból jelentős bevételt biztosító halastóra. Érdeklődését úgy elégítették ki, mint a népmesékben; kísérőivel együtt elvitték madarászni. Rákosi alaposan átfázott a lesgödörben, és rettenetesen szenvedett a szúnyogoktól. Alig másfél óra múlva kikászálódott a kissé tocsogós aljzatú lyukból -ahol mindvégig csendben kellett maradnia-, és úgy eltűnt a helyszínről, mint a kámfor. Az átélt borzalmak hatására nem lett belőle ornitológus, pedig sokan örültek volna a pályamódosításnak. A Beretzk Péter nevével fémjelzett közművelődési kampány eredményeképp, a hazai madárvilág megmentéséért tett erőfeszítéseket, a közvélemény széles rétegei a Fehér-tavi madárrezervátum sorsával azonosították. A madarakat óvó, sorsukért aggódó tudós osztatlan rokonszenvnek örvendett. Neve észrevétlenül összeforrt a Fehér-tóéval. „A Fehértó élete" egy sarkalatos kérdést is felvetett. Ahhoz, hogy megfelelő helyet tudjanak az új kiállítás számára biztosítani, le kellett bontani a nemrég létrehozott képzőművészeti bemutatót. A Bálint Alajos által alaposan felpörgetett ügyintézés hamarosan megoldotta ezt a kényesnek tűnő problémát. Mint az a fontosabb történések „alapkőszerű" felsorolásából

167 is kiderült, a „Fehér-tó élete" c. kiállítás létrejöttében Beretzk Péter ügyszeretetén kívül döntő szerepet játszott az 1950-től funkcionáló MMOK (Múzeumok és Műemlékek Országos Központja) hathatós támogatása. Az 1953-ig működő szervezet célkitűzéseire majd harminc év távlatából így emlékezett az egykori résztvevő Kovács István (Endre), a Természettudományi Múzeum későbbi főigazgató-helyettese (Kovács 1982): Dr Horváth Lajos kiküldetése -in.: MFM Adattáraisz.: 439/1951 167 Bálint Alajos köszönőlevelei a munka résztvevőinek -in.: MFM Adattára isz.: 779-1952 és Móczár, L./1952/: Fehértavi híradó. - Kézirat. Szeged. -