A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)
II. fejezet A természettudományi részleg közművelődéséről a kezdetektől 2000-ig - Kiállításaink - A szegedi múzeum alapinformációkat közlő kiállításai
A Reizner és a Tömörkény korszakban vásárolt gyűjtemények (néhány nem túl jelentős anyagrész kivételével) determináltan kerültek intézményünk tulajdonába. Ugyanez vonatkozik a Haering Ede tanszergyárostól származó preparátumokra is. Gondot egyedül az átrendezés, a kissé homályosan megfogalmazott műtárgy „tisztogatás" jelentett. A lényegét tekintve rejtélyes, ám jó hivatkozási alapnak számító munka (ellenőrzésre képes) szakember és (hozzáértő) preparátor nélkül rendkívül vontatottan haladt. Az első közművelődési célzatú próbálkozás Lázár Béla nevéhez fűződik, aki 1898-ban az épület első emeletének 3 termében az összegyűlt természetrajzi anyagból időszakos (kamara) bemutatót rendezett. A raktárszerű kiállítások világában a hangsúly az új szerzemények közkinccsé tételre esett. Ezt az összeállítást semmiképp sem tekinthették véglegesnek, mert századunk elején ismét felmerült a természetrajzi kiállítás szükségessége. A tár kezelésével megbízott Móra Ferenc érdeme, hogy az ásványok, a kőzetek és a kövületek kivételével, 1905-re a természetrajzi tárgyakat kiállítható állapotba hozták (SzH 1905. 02. 28. SzN 1906. 05. 04.). A munkával azért is haladniuk kellett, mert a magyar orvosok és természetvizsgálók soron következő (33.) vándorgyűlésének Szegedre látogató résztvevőit érdeklődési körükhöz illő összeállítással kívánták fogadni. Már akkoriban is akadtak felemásra sikeredett dolgok, amelyek sehogyan sem közelítettek az ideális állapotok felé. A természetrajzi kiállítás őrzése ezek közé tartozott. A gyűjteményt - a többivel ellentétben - a második emeleten helyezték el. A különállás azzal járt, hogy a raktárkiállítás és a kupolában lévő szoborgyüjtemény őrzésére újabb embert kellett felfogadni, ami nem mindig volt zökkenőmentes (Fári-Nagy 2002). Az ásványok, kőzetek és kövületek rendezése több gondot okozott, az előkészítés munkálatait csak 1908-ra sikerült teljesen befejezni (SzN 1908. 07. 24.). A második emeleten kialakított, 2 teremből álló, raktárszerü kiállítás szépszámú tárgy egyidejű bemutatását tette lehetővé. A nagyobb terem lett a „természetrajzi múzeum", a kisebb az „ásványmúzeum". Móra ahol csak lehetett, mindenütt a közérthetőségre törekedett. Az érdekesebb tárgyakhoz, és az egyes rendszertani csoportokhoz (például a lepkékhez - Lepidoptera - ) rövid ismertetőket csatolt. Ezzel ugyan a magyar fajnevek gyakori hiányát nem tudta pótolni, de a kiállítást „élvezhetővé" tette az utca embere számára. Szűk két évtizeddel később, 1927-ben (Móra 1927/a) nyugodt lélekkel hivatkozhatott arra, hogy Szegeden „... a múzeumi termekben kalauz nélkül is bárki eligazodik. " Természetesen csak akkor, ha az illető nem kíván csipkelődni. 1908-ban Polgár Sándor szignójával (Polgár 1908) fanyar humorú cikk látott napvilágot a Szegedi Napló hasábjain. A szerző elsősorban a természetrajzi kiállítás egyes tárgyainak (rákok(?), korallok, kagylók és madártojások) magyar nyelvű feliratozását hiányolta. A közölt anekdotát (ami ugyan nem Szegeden esett meg, de akár itt is történhetett volna), mint kuriózumot szó szerint idézzük. Eszerint:
