A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A polihisztorság korától a természettudományi osztály megalakulásáig - Nagyobb jelentőségű tárgy-együttesek (adományozások, vásárlások, cserék) 1974 és 2000 között

A nem védett bogarak között számos olyan faj található, amely valamilyen természetes vagy természetközeli társuláshoz köthető. Más fajok az ezeken folytatott művelési, gazdálkodási módokhoz kapcsolódnak. (Például a szikes vagy löszpusztai legeltetésre épül az adott terület ganaj túró faunája.) Az pedig már szinte közhelyszerű igazság, hogy a XX. század eleje óta jórészt kultúrsivataggá vált, vagy erősen degradálódott élőhelyek fajgazdagsága alaposan lecsökkent. Összegzésképp megállapítható, hogy a Bodnár-féle gyűjtemény -minden hiányossága ellenére- pótolhatatlan tárgyi dokumentuma a (XX.) századelő délalföldi faunakutatásának. Sajnos információtartalma a már részletezett okok miatt némiképp behatárolt. 1991-1992 Csigák és cserepes teknősök vásárlása dr. Tánczos József közvetítésével Állandó kiállításunk (Csak egy Földünk van) tárgyanyagát már a megnyitást követően szerettük volna néhány látványos tengeri csigával és főként teknősökkel kibővíteni. (Erre végül 2000-ben került sor.) Dr. Tánczos József ny. főiskolai docens segítségével először 2 cserepes teknőst (Eretmochelys imbricata) vásároltunk dr. Bui Thi Que-től (egy vietnami doktornő), melyek 1987-ben, Vietnam partjai közelében pusztultak el. (Lelőhely: Bai Chay-Vinh Halong.) Ezt követően, két részletben 98 (1991-ben 23, 1992-ben 75), csodálatos szépségű tengeri csigát vettünk tőlük, melyek jórészt hiányoztak Mollusca gyűjteményünkből. 1995 A mikófalvi faopálok megszerzése Az ÓNTE területén lévő „Erdő és ember" c. állandó kiállításunkhoz Mikófalváról szereztünk be 3, miocén kori, kövült fenyőtörzset. Ezúttal nem aprócska, de mindamellett rettentően tudományos tárgyakhoz jutottunk. A legnagyobb rönk hossza meghaladja a 2 métert. A felderítő „expedíción" (ami a kiállítás rendezése közben, azzal párhuzamosan folyt) a múzeum részéről Varga András vett részt. A felmerülő költségeket a Kecskeméti Erdőfelügyelőség finanszírozta. Önzetlen segítségéért köszönettel tartozunk dr. Göbölös Antal igazgatónak, aki a nem csekély súlyú faopálok kiemelését és elszállítását megszervezte. Az I. pavilon közepén térosztóként funkcionáló törzsek látványos elemei a kiállítás-komplexumnak. A fák oldalán jól kivehetők a gyantafolyások és az egykori fakárosítók kővé dermedt rágásképei. Ugyanazt a képet látjuk magunk előtt, mint amikor az erdőben lekérgezünk egy elszáradt erdeifenyőt.