A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)
I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - A polihisztorság korától a természettudományi osztály megalakulásáig - Kiből lesz a jó néprajzos?
A természettudományi raktárban, továbbá a múzeum főépületében lévő állandó kiállításunkban évente 2 alkalommal végzünk teljes körű, preventív 122 mérgezést. Ez gyakorinak tűnhet, de számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a pufferolt körülmények között fejlődő múzeumbogarak generációváltása felgyorsul. Mivel a télen gyakorlatilag fűtetlen ópusztaszeri kiállításainkban ilyen veszély nem fenyeget, ott elég az egyszeri fertőtlenítés. Az utóbbi évtizedben mindössze egyetlen alkalommal került sor UNIFOSZ-al történő permetezésre. 1996-ban az „Avarnak mondták magukat" c. régészeti állandó kiállításban arra figyeltünk fel, hogy a háttérborításként használt filcet rágja a múzeum- és a szücsbogár. A fertőzés tovaterjedését úgy kívántuk megakadályozni, hogy a tényleges gócon kívül minden veszélyeztetett termet elgázosíttattunk. (Az eset óta több-kevesebb rendszerességgel a régészeti osztály szintén fertőtlenítteti kiállításait.) A polihisztorság korától a természettudományi osztály megalakulásáig Kiből lesz a jó néprajzos? Az 1970-es évek vége felé furcsa helyzet állt elő. Gallé László megrendült egészségi állapota miatt gyakorlatilag két főre olvadt a korábbiakban szebb napokat megélt természettudományos részleg. Mivel a létszámot egyelőre nem lehetett fejleszteni, a munkatársakat (a szakági szerkezet korszerűsítésére hivatkozva) 1978-ban, önálló csoportként beolvasztották a néprajzi osztályba. Irányításunkat dr. Juhász Antal vette át. Az együtt töltött évek alig jelentettek érdemi változást. Trogmayer Ottó megyei múzeumigazgató támogatásával hallgatólagosan megmaradtak a korábbi természettudományos kutatási profilok. A helyzetünk így sem tűnt túlzottan rózsásnak. Mindinkább szűkülő lehetőségeinket illúzió lenne a Bakony, vagy a Mátra Múzeuméval összevetni. A gyüjtőutak szinte kizárólag kerékpárral és gyalogszerrel folytak. Felszereltségünk lényegesen alatta maradt az átlagos amatőrökének. (Itt nem a budapesti „nagyokra", hanem a helyi, lényegesen „kisebbekre" gondolunk.) A határozásokhoz úgy kértünk kölcsön az egyetemtől binokulárist. Ezekben az esztendőkben a szomszédos Békéscsabára is irigységgel vegyes csodálattal tekintettünk (fel). Míg mi azzal múlattuk a drága időnket, hogy „kitöltsük tartalommal a megváltozott szervezeti kereteket", - némi képzavarral élve Réthy Zsigmondék megvadult üstökösként zúgtak el mellettünk. Mészáros Ferenc szakfelügyelő 1984. évi jelentésében ekképp összegezte a látottakat: 22 Azért preventív, mert 1974 után nem észleltünk Anthrenus fertőzést.
