A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 3. (Szeged, 2003)

I. fejezet A természettudományi gyűjtemény - Az 1974-től napjainkig tartó időszak eseményei - Személyi és szervezeti változások 1974 és 2000 között

A természettudományos szakfelügyelő személye 1975-ben megváltozott. Csongrád megyét Kovács Istvántól dr. Mészáros Ferenc vette át, aki támogatólag tudomásul vette az időközben véglegessé vált taxonómiai profilváltást. Kovács István (Endre) a történtek ellenére sem érzett (éreztetett) sértődöttséget. Nem tudtunk olyankor felkeresni, hogy „ne ért volna rá". Ha kellett rovartüket és ragasztócédulákat szerzett teljesen ingyen, máskor erősen önköltségi áron kinyomtatta a lelőhely- és a determináló címkéinket stb. Ezek így utólag apró dolgoknak tűnhetnek, de akkoriban nagyon fontosak voltak számunkra. A múzeumi természettudományos profil „önmeghatározó helykeresése" semmiképp sem tekinthető szegedi specialitásnak. Az 1980-as évek közepén, az elhíresült Kiss Tamás-Papp Jenő ,jegyzékváltásban" már nem a munkáltató és a szakma képviselője győzködi egymást, hanem két méltán elismert biológusmuzeológus fejti ki véleményét a hogyan tovább kérdésköréről. Kiss Tamás (1983) véleménye az alábbiakban összegezhető: \.l A természettudományos múzeológiai tevékenység terén fundamentális módszertani és szemléletbeli változásokra lenne szükség. 2.1 Nem tagadva, hogy a régmúltban (Borbás Vince korában) a múzeumok gyűjtőtevékenysége alapvető fontosságú volt, napjainkra azonban ez a feladat sokadrendű tényezővé degradálódott. 3./ A fenti tények egyenes következménye, hogy a muzeológusok nem tudnak megfelelő választ találni a környezetvédelem (természetvédelem ?) felmerülő kérdéseire. Szó szerint idézve Kiss Tamás (1983) véleményét: „ Valójában kétféle viselkedési mód jelent meg: egyesek eltemették - és többnyire még ma is temetik - az élővilágot az emberiséggel együtt, mások a - környezetvédelmi alapelvek hangoztatása mellett - ugyanolyan nagyságrendben gyűjtötték a növények és az állatokat, mint a „ régi szép időkben ". " 4.1 A biocönozisok szempontjából a múzeumi gyűjtőmunka ugyanolyan antropogén ártalom, „mint például a gyomosodás és a levegő szennyeződése'". Önmagában tudományos tevékenységnek sem nevezhető, mert „A kutatásokban a tudományos tevékenység, a meghatározott anyag korszerű módszerekkel történő feldolgozását jelenti. " 5.1 A jövő útja a megőrzés, továbbá a célirányos gyűjtés, melynek elméleti bázisa az általános ökológiai szemlélet. 6.1 Az amatőr kutatók munkája többnyire színvonaltalan, következésképp az igazán korszerű projektekben (a jelenlegi mértékben) nincs is szükség rájuk. 1.1 A szakmúzeológusi gárda sem sokkal különb az amatőröknél.